- A XX. században szinte mindenki enyhe lesajnálással tekintett rá, amit már csak azért sem érdemelt meg, mert 1839-ben, huszonhét évesen választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a magyar költészet történetét bemutató székfoglalója után - mondta az MTI-Pressnek a Garayról 1993-ban tanulmányokat publikáló szekszárdi irodalomtörténész, Töttős Gábor.


Költeményeit többet szavalták, mint Petőfi verseit

A tucatnyi korabeli lapnál szerkesztőként és szerzőként is dolgozó, az első hivatásos újságírók egyikeként számon tartott Garay János kutatója szerint sokáig Petőfi Sándornál is népszerűbb volt, az utóbbi csak az 1840-es évek második felétől nagy hatású költő. Bodolay Géza Irodalmi diáktársaságok 1785-1848 című munkájára hivatkozva az irodalomtörténész hozzátette, hogy Garay költeményeit többet szavalták a hazai gimnáziumokban, mint Petőfi verseit.

- Különösen igaz ez a mára elfeledett, Kont című történeti balladájára, amely a legtöbbet előadott mű a korban. Jókai Mór még az 1898-ban kiadott Garay-albumban is azt írta: "Nem volt fiatalember, aki Garay kemény vitéz Kontját valahol el ne szavalta volna" - jegyezte meg a kutató. - A Zsigmond király ellen lázadó Héderváry Kont középkori epikus művekben is megénekelt alakja 1838-ban a nemzeti ellenállás szimbólumává vált, soraiból sok minden átsugárzott a nemzeti romantika irodalmába. Hatása az irodalomtörténet rostáján fenn maradt Arany-balladán, a Walesi bárdokon is tetten érhető.

Töttős Gábor felhívta a figyelmet az aradi vértanúk emléke előtt elsőként tisztelgő Honvéd Halála című Garay-versnek a kelet-európai irodalomra tett hatására is. Közlése szerint a haza bukása után inkább a halált választó honvédet megéneklő vers 1850. október 6-án, a Röphírek című folyóiratban jelent meg - a folyóiratot nem sokkal utána be is tiltották.

- Jan Neruda, a cseh nemzeti romantikus költő Honvéd című verse, amelynek első fele a Garay-szöveg átköltése, 1861-ben a svájci emigráns Cech című folyóiratban buzdította sorsuk megváltoztatására a cseh hazafiakat. Neruda versében levonja a következtetést: "Mi még nem tudunk meghalni a hazáért" - mondta a kutató, hozzátéve: a gondolat a költemény bolgár fordítása nyomán - amint Kovács Endre irodalomtörténész 1972-ben Petőfi és Neruda címen publikált tanulmányából kiderül - a bolgár irodalomban szinte szállóigévé lesz, a század végén egy cárellenes röplap szerzője például mottóként idézi.

Meggyőződése szerint Garay korabeli népszerűségét jelzi, hogy nemcsak Kodály Zoltán ma is játszott, 1926-os daljátéka az egyetlen zenés feldolgozása Az Obsitos című verses elbeszélésének, hanem az 1843-ban, első válogatott verseskötetében megjelent műre hamarosan zenét ír a kor ismert komponistája, zongoraművésze, Thern Károly is.


Szinte az egész ország megmozdult, hogy segítsen

- A költőt övező tiszteletet mutatja, hogy a szabadságharc bukása után, amikor elveszti 1848-ban elnyert egyetemi tanári állását, országszerte gyűjtést rendeznek számára - húzta alá a Garay-kultusznak 2004-ben tanulmányt szentelő Lovas Csilla irodalomtörténész, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum főmuzeológusa. - Szinte az egész ország megmozdul, hogy segítsen Garaynak, aki 1849 őszén élelem és tűzifa nélkül, betegen fekszik. A Nemzeti Színház 1850. január 21-én hangversenyt rendezett a költő javára, a sajtóban felhívást tesznek közzé megsegítésére. Ennek hatására Gyallay Gusztáv honvéd alezredes kezdeményezésére az aradi börtön politikai foglyai is adakoznak. Az összegyűlt 61 forint 2 krajcár adományt egy kiszabadult társukkal küldték el Pestre.

A költő korai, 1853-ban bekövetkezett halála után hamarosan megindult a gyűjtés síremlékére, a ma is látható obeliszket 1855-ben adományokból állították fel a fővárosban, a Kerepesi úti temetőben.

Lovas Csilla tájékoztatása szerint Szekszárdon már 1857-ben felmerült a szoborállítás gondolata, de olyan lassan gyűlt össze a szükséges összeg, hogy 1881-ben még csak egy emléktáblát helyeztek el szülőházán, a város határozata szerint pedig a ház előtti teret róla nevezték el. Szárnovszky Ferenc szobra csak 1898-ra készült el, avatása azonban "utómillenneumi ünnepséggé" dagadt Perczel Dezső belügyminiszternek, országgyűlési képviselőknek, az MTA, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság, a Nemzeti Szalon és a Képzőművészeti Társulat vezetőinek, illetve a budapesti sajtó képviselőinek részvételével.

- A XX. században, amikorra irodalmi munkássága Az obsitos kivételével már megkopott, javarészt csak szülővárosában őrizték az emlékét. 1923-ban állami gimnáziumot neveztek el róla, idáig utolsó tisztelgésként pedig 1992-ben a Liszt Ferenc téren felállították Farkas Pál alkotását, a Háryt ábrázoló lovas szobrot - idézte fel az irodalomtörténész.

Megjegyezte, hogy a költő hagyatékának túlnyomó része a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban található. A gyűjtemény alapját a költő lánya, az 1917-ben elhunyt Garay Gizella tette le azzal, hogy a múzeumra hagyta bútorait, kéziratait és a több száz darabból álló könyvtárát. 1921-ben már rendeztek egy kiállítást a hagyatékból, amely később viszonylag szerencsése átvészelte a második világháborút.

A Tolna Megyei Levéltár megvásárolta Garay családi levelezését, amely Lovas Csilla szerint érdekes irodalom- és kortörténeti forrás.

Elmondása alapján a 2011-ben felújított szekszárdi vármegyeháza állandó kiállításán látható többek között első, 1843-as kötetének egyik eredeti példánya és néhány személyes használati tárgya: pecsétnyomója, tintatartója, levelesládája és az az ezüst babérkoszorú, melyet a költő édesanyja kapott 1857-ben.

A relikviák mellett Háry és Napóleon találkozását megidéző életnagyságú mesejelenet, illetve gyermekek és felnőttek számára egyaránt felpróbálható jelmezek várják a látogatókat.

Lovas Csilla azt is elárulta, hogy a bicentenárium alkalmából alakult szekszárdi emlékbizottság javasolja: a szekszárdi szüreti fesztivál jelképe annak a költőnek az obsitos vitéze legyen, aki 1846-ban írt "Szegzárdi bordalában" megalkotta a bikavér elnevezést.