Sík Igort hosszú betegség után március 19-én, életének 85. évében érte a halál. Az operatőrt a közmédia saját halottjának tekinti.
Sík Igor 1927. április 27-én született Moszkvában.

1945-ig a Szovjetunióban, majd Magyarországon, 1946-tól 1949-ig apjával az Amerikai Egyesült Államokban élt. Ott gépészmérnöknek tanult, majd 1949-53 között gépipari technikusként dolgozott.

1953-ban hazatért, 1957-ben a Színművészeti Főiskolán diplomázott, majd a Magyar Televízió operatőre, később vezető operatőre lett.

Minden műfajban dolgozott és maradandót alkotott. Munkáinak száma több mint ezerre tehető. Mások mellett olyan nagy rendezőkkel dolgozott együtt, mint Zsurzs Éva, Horváth Ádám, Keleti Márton, Szinetár Miklós és Ádám Ottó.

A Magyar Televízió Arcképcsarnokában olvasható róla, hogy közvetlen munkatársai művészi érzékét és emberi magatartását egyaránt méltatták. Legendásan szűkszavú és nyugodt volt, ami a televíziós szakmában meglehetősen szokatlan.

Személyiségére talán az a legjellemzőbb, ahogyan kollégái fogalmaztak, hogy "nem alázza meg az embert". Sík Igor nyugdíjba vonulása után néhány évig még dolgozott a televízióban, majd végleg visszavonult.

Főbb művei közé tartozik a Férjhez menni tilos (1963), a Rab Ráby (1964), Az ember tragédiája és a Bánk bán (1968), a Bob herceg (1972), az És mégis mozog a föld (1973), valamint a Szomszédok című teleregény (1987-99). Sík Igor közreműködött a Ki mit tud? és a Táncdalfesztivál felvételein az 1960-as években, emellett számos tévéjáték, valamint opera- és balettfelvétel operatőre volt.

Szakmai, művészi munkásságát Balázs Béla-díjjal (1965), érdemes művészi (1976) és kiváló művészi (1984) címmel ismerték el. Sík Igort 2004-ben a Magyar Televízió örökös tagjává választották.