A vígjáték népszerűsége több mint száz éve töretlen, ezúttal a Mohácsi testvérek változatában viszik színre. A főszerepet alakító Gazsó György mellett a produkcióban Szávai Viktória, Schneider Zoltán, Petrik Andrea, Csányi Sándor, Szombathy Gyula, Sárközi-Nagy Ilona, Szervét Tibor és Kováts Adél látható. Az előadás zenéjét Kovács Márton írta, a jelmezt Remete Kriszta, a díszletet Khell Zsolt tervezte.

Mint a darab ismertetőjében szerepel, bár a magyarok bogarat ültetnek a másik fülébe, ha olyasmit közölnek, ami aztán nem hagy minket nyugodni, a franciák bolhát. Persze nem szó szerint. A mondás eredete még a középkorra nyúlik vissza, amikor nem volt ritka vendég az emberi testen a bolha, a tetű, és egyéb ízeltlábú élősködők sora, de már akkor igyekeztek mindent elkövetni, hogy megszabaduljanak tőlük.

"A +bolha a fülbe+ kifejezés első írásos említése a 14. századig vezet vissza és egy buja francia versben fordul elő, ám egészen más jelentésben: a bolha itt a vágykeltés (eléggé sajátos) eszköze. Franciaországban csak a 16. század vége felé kezdték a mondást a mai értelemben használni, egészen addig a másik iránt érzett vágyat szimbolizálta" - áll az ismertetőben.

A darab szerzője, Georges Feydeau 1890-ben kezdte el a nagy francia vígjátékíró elődök műveinek módszeres tanulmányozását, majd azokból ihletet és technikai tudást merítve megírta Champignol malgré lui című vígjátékát - Hamvai Kornél átiratában: A tartalék tartalékos -, amellyel nemzetközi hírnevet szerzett. Mintegy hatvan komédiájának nagy része bepillantást enged a párizsi félvilági életbe, a művek közös jellemzője a rafinált cselekményvezetés, a szellemes párbeszédek, a félreértések és különös egybeesések végtelen láncolata.

Minden sikere ellenére Feydeau élete szomorú véget ért. Válása, nagyvilági, pazarló életmódja - a Maximban például saját asztalt tartottak fenn számára -, játékszenvedélye miatt súlyos anyagi gondokkal küszködött, végül szifilisz által okozott idegrendszeri sorvadás miatt zavart elmével halt meg 1921-ben, 58 éves korában.