Ha minden a szülők tervei alapján ment volna, apja nyomdokaiba lépve a szűcsszakmában kötött volna ki. Ő azonban - mint az könyveiből is kitűnik - kalandosabb életre vágyott: egyetemre már Spanyolországban, Granadában járt, majd jelentkezett a brit légierőhöz. Alig 19 évesen már pilóta volt, 1958-ig szolgált őfelsége hadseregében.

Visszatérve a földre újságíróként kereste kenyerét, 1961-től a Reuters hírügynökség, később pedig a BBC munkatársaként dolgozott helyettes tudósítóként. A mély vízbe 1967-ben, a polgárháborús Nigériában dobták be, a központi kormány és Biafra tartomány közötti harcokról adott tudósításaival azonban problémák adódtak. Azzal vádolták, hogy riportjai egyes elemeit meghamisította, a botrány miatt 1968-ban elhagyta a brit közszolgálati médiumot. A sztori azonban nem hagyta nyugodni, így saját szakállára visszatért a polgárháborús országba, hogy saját szemszögéből írja meg az ott történteket. A The Biafra Story 1969-ben jelent meg, ez volt az első könyve.

Megtalálta igazi műfaját, úgy döntött következő regénye megírásakor is az újságírói munkája során bevetett adatgyűjtési technikákat alkalmazza majd. Szépen lassan egy gyilkossági történet kezdett kibontakozni fejében, elnökről, orvgyilkosról, titokzatos szervezetről - mindez persze hidegháborús környezetben. Az ügy és A Sakál napja című politikai krimijének végére 1971-ben tett pontot, az egykori francia elnök, Charles De Gaulle elleni (nem minden alapot nélkülöző) merényletről szóló politikai krimi hatalmas siker lett. Forsyth Edgar Allan Poe-díjat kapott a könyvért, amelyből Fred Zinneman forgatott filmet, majd Bruce Willis főszereplésével egy halványabb feldolgozása is készült.

1972-ben jelent meg újabb sikerkönyve, az Odessza ügyirat, amelyben egy újságíró ered egy valamikori náci tiszt és a nácikat védő szervezet nyomába. A háború kutyáiban zsoldosokat vetett be egy afrikai kormány megdöntésére, az 1974-ben megjelent regény sok hasonlóságot mutatott az Afrikában folyó valós eseményekkel. 1982-ben jelentkezett újabb könyvvel, Az ördög alternatívája után összegyűjtött kisregényeit adta ki az ekkor már Írországban élő író.

A nyolcvanas évek közepén írta meg A negyedik jegyzőkönyvet, amelynek sikere A Sakál napjával vetekedett. A közönség természetesen filmváltozatban is találkozhatott a történettel, a vásznon Pierce Brosnannal és Michael Cainnel bemutatott változat azonban több ponton is jelentősen eltért a regénytől.

Forsyth a kilencvenes években sem lassított, Az Isten ökle mellett kisregényeket írt, majd egy sikertelen kitérőt téve megírta Az operaház fantomjának folytatását. Legújabb könyve 2006-ban jelent meg Az Afgán címmel.