A címszerepet Kovács István énekli, Déianeirát, Herkules féltékeny feleségét Vizin Viktória énekli. A többi szerepet Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Bárány Péter alakítja, közreműködik az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus Vashegyi György vezényletével, a produkció rendezője Káel Csaba.

"Az 1740-es évek közepén, miután az olasz opera londoni meghonosításával Händel csődbe jutott, két nagy angol nyelvű alkotás került ki a zeneszerző tolla alól, amelyeket gyakran neveznek oratóriumnak, pedig drámai művek. Az egyik a Semele, a másik a Herkules, az utóbbi partitúrájára is azt írta Händel: dramma per musica" - mesélte az MTI-nek Vashegyi György karmester.

A barokk zene interpretációjában élen járó karmester úgy véli, hogy a Herkules magyarországi bemutatója olyan jelentőségű, mintha most tűznék először műsorra Mozart Don Giovanniját.

Az általában gyorsan komponáló Händel praxisában is meglepő sebességgel készült el a Herkules Szophoklész Trákhiszi nők történetére és Ovidius Átváltozásaira alapozva, Charles Jennens, a librettista alig győzte követni a komponista tempóját.

Mindkét műből az aktivitás érdekelte a zeneszerzőt, ez is megerősíti színpadra szánta a darabot. A történethez, amely egy "véres" féltékenységi dráma - Déianeira a Nessustól kapott inget adatja férjére, aki belehal a hitvesi ajándékba -, Jennens néhány szakaszt Shakespeare Othellójából is idéz a szövegben.

Az angol nyelvű előadás magyar szövegét kézbe kapja a néző Vashegyi György fordításában. "Nem volt könnyű lefordítani Jennens igen +trükkös+, ám nagyon jó szövegét. Herkulest például ironikusan ábrázolják a szerzők, Händel a kor operajátszásában szokványos zenei paneleket roppant szellemesen igazította a szereplők karakteréhez" - részletezte a karmester.

Egészen modern lélektani darabot ismerhet meg a közönség. Féltékenység és depresszió jellemzi Herkules feleségét. A herkulesi munkák véghezviteléből hazatérő hős nyugalomra vágyik, de unatkozik is - a férfi és a nő különböző helyzetértékelése váltja ki a konfliktust - idézte fel Vashegyi György.

Az opera premierje 1745 januárjában volt a londoni Királyi Színházban, koncertszerűen, s ez előrevetítette a későbbi századok előadási gyakorlatát is. A színházba szánt darabot még háromszor láthatta életében a szerző, majd - akárcsak többi, világi témájú színpadi művét - a 19. második felében fedezte fel magának a közönség.

A 20. század megadta a darabnak (a többi, már-már elfeledett Händel-operával együtt) a kellő elismerést. Először a vesztfáliai Münsterben állították színpadra (1925-ben). Több magas színvonalú lemezfelvétele is ismert, az egyiket Marc Minkowski vezényelte, a másikat Sir John Eliot Gardiner vezetésével játszották föl, Vashegyi György a másodikat tartja hitelesebbnek.