A július 1-ig megtekinthető tárlaton az impresszionisták közé sorolt festőnek mintegy 170 aktja kerül kiállításra. Rajzok, olajfestmények, szobrok és metszetek mellett a Degas-re jellemző pasztellképek egyaránt megtalálhatók a kollekcióban.

"Degas kísérletező volt. Minden lehetséges technikát kipróbált" - hangsúlyozza Xavier Rey, a Bostoni Képzőművészeti Múzeummal (MFA) közösen szervezett tárlat francia kurátora. Hozzátette: "Amikor Degas elkezdett ismertté, majd egyre keresettebbé válni, nagyon sokat fizettek a táncosnőket, a lovakat, az életképeket ábrázoló festményeiért és a portrékért, de viszonylag keveset az aktokért. Így lassanként az aktok egy kicsit Degas titkos kertjévé váltak".

Edgar Germain Hilaire Degas párizsi bankárcsaládból származott, így minden idejét a festészetnek szentelhette és még arra sem volt igazán szüksége, hogy képeit eladja.

Apja jogásznak szánta, de művészetkedvelő ember lévén nem gördített akadályt fia tehetségének kibontakozása elé.

Párizsban a Képzőművészeti Főiskolán klasszikus képzést kapott, majd hároméves itáliai tanulmányút után festette a rokonait ábrázoló korai remekművét, A Bellelli családot. 1865-ben állított ki először a Szalonban, de nem keltette fel sem a közönség, sem a kritika figyelmét. Ekkoriban aktokat és a korban nagyon divatos történelmi témájú képeket festett akadémikus stílusban.

Festészete Édouard Manet hatására vett fordulatot, akivel a legenda szerint a Louvre-ban találkozott, miközben mindketten ugyanazt a Velázquez-portrét másolták. Degas modern témák felé fordult, a párizsi élet színessége, hétköznapi szereplői ragadták meg. Megismerkedett és barátságot kötött a modern festőkkel, Claude Monet, Camille Pissarro, Alfred Sisley és Paul Cézanne társaságában 1874-ben megnyitották az első impresszionista kiállítást. (Degas a Balettpróba a színpadon című képét mutatta be.)

Ettől kezdve az impresszionisták vezetőjeként kezdték emlegetni, bár ő inkább realistának tartotta magát és keserűen utasította vissza az elnevezést.

Megrögzött agglegényként magánéletét titok övezte, a bordélyházak világa viszont festőként nagyon érdekelte. Az 1870-es évek végén metszetsorozatot készített klienseiket fogadó, szomorú prostituáltakról.

Ezeket a képeket soha nem kívánta a nagyközönség elé tárni. Közülük a legtöbb munkát csak halála után találták meg a műtermében.

Az 1880-as években az aktok ábrázolásában elsősorban a mindennapi pillanatok intimitása érdekelte: fürdőző, mosakodó, szárítkozó, fésülködő meztelen nőket festett.

A testek természetes ábrázolásában a festő a pasztell minden kifejező erejét hasznosította például a zsírpárnák megmutatásában, amiért egyesek nőgyűlölettel vádolták, mások viszont az idealizálástól mentes realizmusáért ünnepelték.

Tény, hogy Degas-t nem érdekelte különösebben az arc ábrázolása. A nőket nagyon gyakran hátulról festette meg. "Talán túlságosan is állatnak tekintettem a nőt" - mondta állítólag egyszer.

A többi impresszionistától eltérően számára a kompozíció és a rajzolás volt a lényeges, a mozgást igyekezett megragadni, vonalai gyakran idegesek és energikusak. Az ábrázolt testek pedig nagyon hajlékonyak, élete végén pedig egyre inkább sematizálta a formákat.