art&design
2012. 02. 29.
Pénteken vesznek végső búcsút Breznay József festőművésztől
Breznay József Munkácsy-díjas festőművésztől, a Mednyánszky Társaság elnökétől március 2-án 12.40 órakor a Farkasréti temető Makovecz-termében vesznek végső búcsút.
Az elhunytat Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatala saját halottjának tekinti. A ravatalnál Feledi Balázs művészeti író méltatja az elhunytat - közölte a Mednyánszky Társaság szerdán az MTI-vel.
A festőművész 95 éves korában február 18-án hunyt el Budapesten.
Az 1916. szeptember 20-án született Breznay József a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Szőnyi István növendéke volt. 1937-1947 között három alkalommal kapott római ösztöndíjat, a főiskola aranyérmével is kitüntették. 1939-től számos tárlata volt Magyarországon és külföldön. 1957 óta a párizsi Salon des Independants tagja volt.
Számos tanulmányúton járt Ausztriában, Svájcban és Olaszországban; Zsennyén, Tokajban és a miskolci művésztelepen is dolgozott.
Az 1940-es évek végéig színgazdag, oldott festőiség jellemezte tájképeit, idilli jeleneteit. Ebben az időben monumentális falképpályázatokon is részt vett (ÉDOSZ-Székház, Fiumei úti SZTK-Székház). Az 1950-es évek elején realista, a kor ideológiájának megfelelő műveket alkotott.
1957-es párizsi útja során találkozott az ott élő művészkolóniával, többek között Csernus Tiborral és Katival, ezt követően művészetében fordulat következett be: változatos technikájú, expresszív, szimbolikus tartalmú, a szürrealizmushoz közeli, de mindvégig realista műveket alkotott. Festészetére az ember és a táj egységének keresése, a felfokozott fantázia, dekoratív színgazdagság, a motívumok kollázsszerű alkalmazása jellemző.
Munkássága elismeréseként számos kiállításon aranyérmet, Deauville-ben Grand Prix-t, Brüsszelben bronzérmet nyert, 1953-ban Munkácsy Mihály-díjat, 1958-ban Csók István-emlékérmet kapott. 2010-ben elnyerte a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíját.
A festőművész 95 éves korában február 18-án hunyt el Budapesten.
Az 1916. szeptember 20-án született Breznay József a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Szőnyi István növendéke volt. 1937-1947 között három alkalommal kapott római ösztöndíjat, a főiskola aranyérmével is kitüntették. 1939-től számos tárlata volt Magyarországon és külföldön. 1957 óta a párizsi Salon des Independants tagja volt.
Számos tanulmányúton járt Ausztriában, Svájcban és Olaszországban; Zsennyén, Tokajban és a miskolci művésztelepen is dolgozott.
Az 1940-es évek végéig színgazdag, oldott festőiség jellemezte tájképeit, idilli jeleneteit. Ebben az időben monumentális falképpályázatokon is részt vett (ÉDOSZ-Székház, Fiumei úti SZTK-Székház). Az 1950-es évek elején realista, a kor ideológiájának megfelelő műveket alkotott.
1957-es párizsi útja során találkozott az ott élő művészkolóniával, többek között Csernus Tiborral és Katival, ezt követően művészetében fordulat következett be: változatos technikájú, expresszív, szimbolikus tartalmú, a szürrealizmushoz közeli, de mindvégig realista műveket alkotott. Festészetére az ember és a táj egységének keresése, a felfokozott fantázia, dekoratív színgazdagság, a motívumok kollázsszerű alkalmazása jellemző.
Munkássága elismeréseként számos kiállításon aranyérmet, Deauville-ben Grand Prix-t, Brüsszelben bronzérmet nyert, 1953-ban Munkácsy Mihály-díjat, 1958-ban Csók István-emlékérmet kapott. 2010-ben elnyerte a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíját.
További írások a rovatból
Hajdu Levente megnyitószövege a Kaján szisztémák című kiállításhoz
Kritika a roveretói Művészet és fasizmus című kiállításról
A tizenkettedik European Remembrance Symposiumról
Más művészeti ágakról
Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról