A társadalmi ismeretek terjesztése, valamint az érzékenyítés ugyanis sokkal hatásosabb a fiatalok számára, ha személyes részt vesznek a munkában, és kortársaik felé ők maguk közvetítik a releváns szempontokat, ismereteket és értékeket. Ebben a korban ugyanis a kortársak bizonyítottan hitelesebb és meggyőzőbb forrásnak számítnak a diákok számára, mint a felnőttek.

A két miskolci gimnáziumban önként jelentkező diákok több alkalmas műhelymunka során szereztek ismereteket a hátrányos helyzetű csoportokról, valamint a 100 legszegényebb kiállításban megjelenített emberek élettörténeteiről. Ezen túlmenően, saját ötleteikre, vállalásaikra építve demokratikus munkafolyamat keretében határozták meg, hogy mivel egészítsék ki a diáktársaik számára megrendezett kiállításokat.

A Lévay Gimnáziumban a diákok Miskolcon készített saját fotóikkal, a 100 legszegényebb kisfilmek levetítésével és azt követő beszélgetésekkel, szembekötős játékkal illetve kerekes székes akadályversennyel várták a többi diákot. Az utóbbi két játék remek lehetőséget biztosított a résztvevőknek arra, hogy beleéljék magukat, milyen lehet kerekesszékkel illetve látássérültként közlekedni. A felkészülés során a fiatalok ellátogattak hajléktalanokat, illetve fogyatékosokat segítő szervezetekhez, ahol interjúkat készítettek, illetve személyesen is megismerkedhettek a hátrányos helyzetű csoportok tagjaival, akikkel egyébként aligha elegyednek beszélgetésbe. A személyes találkozók jelentősen árnyalták, befolyásolták a fiatalok hozzáállását az addig csak felszínesen ismert, jelentős részben sztereotípiák alapján megítélt társadalmi csoportokhoz.
A Földes Ferenc Gimnázium diákjai egyebek között a szegénységben élő emberek gyakorlati problémáira kívánták felhívni a figyelmet, amikor a kiállítás látogatóit arra kérték, hogy írják fel egy papírra, mire, mennyit költenek egy hónapban, és vessék össze ezeket a számokat nem is a legszegényebbek, hanem az átlag magyar állampolgárok havi kiadásaival. A szegénységgel, annak okaival és stratégiáival való szembesülés egyrészt a hátrányos helyzetű csoportok megértésében, segítésében ad fogódzókat a fiataloknak, saját életvitelükre vonatkozóan ad szempontokat, illetve saját élethelyzetük pozitív értékeléséhez is hozzásegíti őket. Az egyik szervező által készített interaktív rajzokban a látogatók is megfogalmazhatták, hogy miért jó magyarnak lenni, mit változtatnának az életükön, mi a boldogság számukra. A szervező diákok célja ezzel az volt, hogy arra buzdítsák társaikat, hogy a panaszkultúra helyett a mindennapokban ritkább, pozitív közléseket tegyenek,saját életükre, identitásukra vonatkozóan.
A kiállítás szervezésében résztvevő fiatalok mindkét iskolában nagyra értékelték, hogy új ismeretekkel gazdagodhattak, hogy megtapasztalhatták, milyen a közös döntéseken alapuló, demokratikus elveket és gyakorlatot követő csoportmunka, és hogy adhattak valamit diáktársaik számára. A kiállítást megtekintő fiatalok pedig elgondolkozhattak azon, hogy ők maguk mivel járulhatnak hozzá a hátrányos helyzetű emberek életének segítéséhez, és hogyan törekedhetnek arra, hogy saját életükben felelősségteljesebben éljenek, hogy elkerüljék a hasonló helyzeteket.  Visszajelzéseikben megfogalmazták, hogy sokat tanultak arról, hogy "nem minden az, aminek látszik". A program legfőbb erőssége pedig a sokuk szerint "a diákok okosan történő megmozgatása." Az egyik szervező diák így fogalmazott:  "Szerintem ez egy nagyon jó program, hiszen a témája hozzátartozik az életünkhöz, amiről úgy gondolom, hogy valamilyen szinten tájékozottnak kell lennünk."

Az alapítvány "100 legszegényebb – társadalomismereti és felelősségvállalási program középiskolásoknak" programja bármely magyar középiskola számára elérhető és megrendelhető.
Kurt Lewin Alapítvány (www.kla.hu) közhasznú civil szervezet, mely 1995 óta a demokratikus folyamatok elősegítéséért küzd oktatási, kutatási és médiaprogramjain keresztül.

Budapest, 2012. február 29.