Elsőként egyébként maga a francia államfő reagált a díjkiosztó után. "Ez hatalmas siker a francia filmművészetnek és általában a magas színvonalú mozinak" - mondta Nicolas Sarkozy az RTL kereskedelmi rádió reggeli adásának stúdióvendégeként, s reményét fejezte ki, hogy A némafilmes után az emberek kedvet kapnak ahhoz, hogy megnézzék Capra és Lubitsch alkotásait, vagy az olasz neorealista filmeket.

Az elnöki hivatal közleménye szerint az alkotás hollywoodi diadala "a francia filmművészet kivételes vitalitásáról", valamint arról tanúskodik, hogy "a nagyszerű francia filmművészet kiválóságának megerősítésére folytatott állami politika sikeres". Hasonló hangnemű közleményt adott ki a miniszterelnöki hivatal és a legtöbb ellenzéki párt is.

Pedig a kétórás, fekete-fehér némafilm eladhatóságában eleinte nem sokan hittek. A 2010 novemberében forgatott film sikerének kulcsa két producer: az egyik Thomas Langmann, a szintén Oscar-díjas Claude Berri francia producer 40 éves fia, aki egy évvel ezelőtt heteken át bombázta SMS-eivel Thierry Frémaux-t, a cannes-i filmfesztivál művészeti igazgatóját, hogy a hivatalos versenyben mutassa be A némafilmest. Azt ugyanis a világ legnagyobb filmes seregszemléje eredetileg csak a versenyen kívüli bemutatók közé szánta.

Frémaux az utolsó pillanatban változtatott a programon, amiről az újságírók is csak a helyszínen értesültek. A csoda azonban május 15-én vasárnap reggel fél 9-kor az első nyilvános sajtóvetítésen megtörtént: 1800 újságíró tapsviharral ünnepelte a mozi hőskorának emléket állító alkotást, a kollégák a fesztiválpalota folyosóin áradoztak egymásnak, s a további vetítésekre csak hosszú sorban állás után jutottak be a szerencsésebbek.

Azt azonban akkor még csak kevesen tudták, hogy az amerikai forgalmazási jogokat a hivatalos cannes-i bemutató előtt néhány órával megvette az egyik legnagyobb amerikai producer, Harvey Weinstein, aki 250 Oscar-jelölést "intézett el", s eddig hatvan szobrot, abból is hármat a legjobb filmért vihetett haza.

A két producer azonnal felismerte, hogy egy némafilm potenciálisan valamennyi kategóriában esélyes lehet az Oscar-díjra. "A The Artist nem francia, ez egy francia-amerikai film. Az egészet Amerikában forgattuk. A két főszereplőn kívül a teljes szereplőgárda amerikai. Ahogy a stáb háromnegyede is. A pénzt azonban elsősorban franciák adták, meg egy amerikai cég, a Warner" - nyilatkozta Thomas Langmann, aki a film gyártásra saját céget alapított Hollywoodban.

Weinstein éppen ugyanannyit, 10 millió eurót költött a film amerikai promóciójára, mint amennyibe maga a forgatás került - árulta el a Le Nouvel Observateur című francia lapnak a rendező Michel Hazanavicius. Az amerikai producer a New York-i Fesztiválon tartott bemutatóhoz korabeli autókat bérelt, abban utaztatta a francia stábot.

Az amerikai filmakadémián tartott vetítéshez Charlie Chaplin unokáit szerződtette, akik szerint nagyapjuk imádta volna A némafilmest. A blockbusterekre szakosodott stúdiók korában pedig reklámjaival arra emlékeztetette Amerikát, hogy ez olyan film, amilyet "Hollywood valamikor tudott csinálni, és amilyet Hollywood ismét tud csinálni". Steven Spielberg pedig elismerte, hogy "manapság már lehetetlen lenne ilyen filmet Amerikában forgatni", miközben A némafilmes stílusában fekete-fehér - dialóg nélküli - paródiák készültek az amerikai republikánusok előválasztási kampányáról.

A némafilmes néhány hónap alatt divat lett Los Angelesben. A főszereplő Jean Dujardin showműsorok vendégeként Robert de Nirót parodizálta, csettintésre táncolt vagy éppen Brad Pitt-tel közösen mesélt Dél-Franciaországról, ahol mindkettőjüknek nyaralója van. A promóciót Dujardin - mint a francia sajtónak elmondta - egy újabb vígjátéki szerepnek fogta fel, és abban tökéletesen teljesített. A jelöltek hagyományos ebédjén mosolyogva George Clooney vállára hajtotta a fejét. A jelentről készült fotó bejárta a világsajtót. "Nevetve megyünk Hollywoodba, az Oscarra pedig ökörködve" - fogalmazott a francia színész.