A tunghsziangi (Dongxiang) autonóm megye vezetői a pénzből még az idén egy 800 négyzetméteres múzeumot hoznak létre kiállítótermekkel, digitális kivetítőkkel. Az értékes tárgyra egy figyelőrendszer fog vigyázni. A környék jellegzetes - nemzetiségiek lakta - épületeit ugyancsak rendbe hozzák.

A szakemberek megfelelő körülményeket biztosítva, csúcstechnológiai berendezésekkel vigyázzák majd az ősi dokumentum állapotát, lehetőség szerint a minimálisra lassítva annak pusztulását.

Beszámolók szerint az 536 oldalt tartalmazó szent irat arab nyelven íródott és 2009-ben találták a muszlimok lakta Tunghsziangban. A kínaiak mellett brit és japán szakemberek is megvizsgálták, s álláspontjuk szerint valamikor a 9. és a 11. század közötti időszakban születhetett.

A szóban forgó példány "A" osztályba sorolt kulturális ereklye, s országos védettséget élvez; nagy valószínűséggel egyike a legrégebbi ma fellelhető koránoknak - magyarázta Ma Csing-fang (Ma Qingfang) imám a Hszinhua hírügynökség munkatársának. A helyi vallási vezető elmondta: visszautasították a kívülről érkezett ajánlatokat, abban hisznek, hogy a könyv értéke felbecsülhetetlen, a tunghsziangi emberek pedig a "lélek könyvének" tartják.

Az imám arra is kitért, hogy a megye összesen 46 darab koránt őriz, továbbá olyan könyveket, amelyek az iszlám szent iratát magyarázzák. Közülük néhány több száz éves.

A tunghsziang egy etnikai kisebbség is egyben, amely épp a térség nevéből kapta a magáét. A szó jelentése szerint ők a "keleti falvak" lakói. Összesen alig több mint félmillióan vannak, túlnyomó többségük Kanszu tartománynak ezen a részén él, kisebb csoportok Hszincsiangban (Xinjiang), Ninghsziában (Ningxia) és Csinghajban (Qinghai).

Nyelvük - amelynek nincs írott formája - hasonlít a mongolhoz, de többnyire beszélik a hivatalos mandarint is, bár van ahol a keverék tangvang nyelven kommunikálnak. Irodalmuk szájról szájra terjedt, használják az arab írásjeleket, de viszonylag nagy számban vannak körükben írástudatlanok. Szigorúan iszlámhívők, a férfiak kerek fehér fejfedőt viselnek, a nők ugyancsak takarják a hajukat.