A Black fashion power, vagyis a "fekete divathatalom" cím a bírálók szerint ugyanis nem csupán azt foglalja össze, hogy mind nagyobb szerepe van a divat világában a fekete bőrűeknek. A formula - hangoztatják a kritikusok - "rasszistának" tekinthető. (A black power mozgalmak az 1960-as évektől az amerikai polgárjogi mozgalmakban a fehérek hatalmával a fekete hatalom jelszavát szegezték szembe, különböző radikális nézeteket hirdettek és fellépésük nem egyszer erőszakos összetűzésekbe torkollott).

Az új francia sajtópolémiát áttekintve a párizsi Le Figaro azt írja, hogy a vitatott cikk kiindulópontja egyszerű beszámoló az új "fekete múzsákról", akik "elbűvölik a divattervezőket" és "megihletik az utcát". Az Elle négy oldalt szentelt a feljövő fiatal "black" divatszereplőknek, elemezte stílusukat, hajviseletüket, kellékeiket, ahogy a divatról szóló írásokban szokásos.

A közösségi hálózatokat, amelyek elsőként reagáltak, főleg az a bekezdés bolydította fel, amelyben az írás szerzője azt latolgatta, hogy a fekete csillagok sikere vajon nem az Obama-házaspár hatásának tudható-e be? Ebben az Amerikában, írta a krónikás, "az elegancia, a sikk természetesebbé vált egy olyan közösség (a feketék) számára, amely eddig ragaszkodott a lazább utcai viselethez". Ebben az országban a black-geoisie (a fekete és a franciásan írt burzsoázia, polgárság szó összevonása) "magába olvasztotta az összes fehér kódot".

Az internetezők sokaságának tiltakozása nyomán az Elle gyorsan reagált: a cikket visszavonták a hetilap honlapjáról, Valerie Toranian lapigazgató, valamint az írás szerzője bocsánatot kért az olvasóktól. Félreértés történt, hangoztatták, a cikk "senkit sem kívánt megbélyegezni", ellenkezőleg, ők pozitív értelműnek gondolták a fekete divathatalom megfogalmazást.

Ez azonban nem vetett véget a faji megkülönböztetés tekintetében rendkívül érzékeny francia közvélemény háborgásának és a polémiának. Audrey Pulvar újságírónő, a népszerű fekete bőrű médiaszemélyiség egyebek mellett "ostoba és rasszista" publikációnak minősítette a cikk miatt a francia hetilapot, annak kollektívája ezt külön nyilatkozatban utasította vissza. Toranian asszony vezércikkben emlékeztetett arra, hogy az Elle "a nők melletti elkötelezettségben gyökerezik", és mindig síkra szállt egy "igazságosabb, egyenlőbb, kevertebb társadalom mellett". A lapigazgató a nyomaték kedvéért külön beszélgetéseken fogadta A négergyűlölet elleni kollektíva nevű szervezet tagjait, valamint az Afrosomething.com, a fekete szépségre specializálódott honlap olvasóit, és hogy a közvélemény pontosan értesülhessen a lap állásfoglalásáról, az eszmecseréket videóra vették és elérhetővé tették a világhálón.

Ugyanakkor tény, hogy az Elle-től függetlenül is felfigyeltek a szakírók arra, hogy a francia és az angolszász világban mind több olyan publikáció és termék tűnik fel, amely a fekete szépséget járja körül és azt szolgálja ki, nem egyszer éppen a kozmetikumok gyártóinak támogatásával. Tehát létezik egy kereskedelmi és divatirányzat, amely a fekete fogyasztókra épít. Erre alapozva több olyan vélemény is elhangzott a vitában, hogy a hetilap cikke ugyan "ügyetlen" volt, de nem volt rossz szándéka, sőt például Calixthe Beyala kameruni származású írónő szerint egyesek a rasszizmus elleni fellépést inkább saját reklámozásukra használják fel. Vele szemben Francoise Verges politológus úgy gondolja, hogy az Elle legalábbis "paternalista", atyáskodó álláspontot képviselt - ami persze furcsán hangzik egy női lap esetében.

Megfigyelők szerint a vita mindenképpen azt mutatta, hogy valami megváltozott a francia közvéleményben, néhány éve egy ilyen cikk még semmiféle feltűnést nem keltett volna.