"A legnagyobb tragédia, hogy nem láthatom őket, mert aznap este vidéken játszunk" - mondja szomorúan Nagy Feró, a Beatrice frontembere. Mint mondja, amikor a Beatrice 1978-ban betört a köztudatba, ő még nem ismerte a Sex Pistolst, ám amikor az év tavaszán az első írások megjelentek a Ricéről, már punkoknak aposztrofálták őket. Feró úgy emlékszik, hogy ekkor gyorsan felvetetett kazettára három klasszikus punklemezt, a Clash, a Ramones és a Sex Pistols anyagait, és közülük az utóbbi fogta meg azonnal.

Napjainkban a punk ismét az egyik legkedveltebb rockzenei stílus, a Green Day és társai lemezmilliókat adnak el. 1975 őszen még más volt a helyzet. A londoni Sohóban, Malcolm McLaren butikja körül őgyelgő néhány fiúhoz, Steve Joneshoz (gitár), Paul Cookhoz (dob) és Glen Matlockhoz (basszus) csatlakozott egy Johnny Rotten nevű illető, aki, bár nem volt hangja, viszont furcsán tudott ugrálni, megfelelt, és bevették a bandába. Ez lett a Sex Pistols.

Nagy Feró azt mondja, a rockzenében mindig is megvolt a megújulási kényszer, és három évtizeddel ezelőtt a monumentális rockzene éppen lemenőben volt.

"Nincs annál jobb, mint amikor egy kis klubban megjelenik egy friss és mindent elsöprő erő és a rock and roll visszatér eredeti funkciójához. A Sex Pistols éppen ilyen volt" - magyarázta Feró a siker titkát.

Johnny Rotten (született John Lydon) egyszer azt mondta, ha nem száll be az együttesbe, akkor vagy a bolondokházában vagy a börtönben végzi. "Csináltam olyasmiket, mint mások is, kocsilopás meg egyebeket, csak hogy csináljak valamit, de szerencsém volt, nem kaptak el".

McLaren mindenesetre jól menedzselte ezeket a zenélni kevésbé tudó fiúkat, mert az EMI kiadó 1976 októberében szerződtette őket, és felvette velük az Anarchy In The UK-t. 1977 januárjában viszont a sok balhé és verekedés miatt kirúgták őket - 40 ezer font végkielégítéssel. Az A & M kiadó márciusban adta ki az útjukat hasonló okokból, még nagyobb bánatpénzzel; ekkor már Sid Vicious a basszusgitáros, aki igazi botrányhős és a punkok imádták, ő viszont szinte egyáltalán nem tudott játszani hangszerén, de ez nem számított.

Az igazi áttörést az jelentette, amikor a God Save The Queen annak ellenére a sikerlisták első helyére kúszott fel, hogy a dalt kitiltották a brit rádiócsatornák nappali adásaiból a királyi családot és az államot gyalázó szöveg miatt.

A karrier azonban gyorsan véget ért, hiszen nem sokkal azután, hogy 1977 őszén megjelent a Never Mind The Bollocks, Here,s The Sex Pistols című nagylemez, a csapat szétesett. Vicious nem sokkal később herointúladagolásban meghalt (előtte barátnője meggyilkolásával vádolták).

"Remek zene volt, nem értettem, miért mondták, hogy ez egy amatőr botránybanda. Nekem Rotten kántáló éneklési stílusa egyből bejött. Az is látszott, hogy ezekkel ideológiailag is sok a rokon vonás, persze mi nem énekelhettük Kádárnak, hogy Isten óvja a királynőt, a fasiszta rezsimet" - jegyezte meg Nagy Feró. Hozzátette: azt az elementáris erőt, ami a Never Mind The Bollockson van, nem lehet utánozni, a Beatricét viszont akkor ez megerősítette abban a tudatban, hogy jó úton járnak.

A feloszlás után szó sem volt barátkozásról. "Egyikükkel sem fogok többé együtt dolgozni, de nem is nagy kár" - mondta 1978 elején Johnny Rotten, illetve akkor már ismét Lydon. A pénz persze nagy úr, a Sex Pistols meg vonzza a nézőket. A tagok Matlockkal kiegészülve 1996-ban újra végigturnézták Európát és Amerikát, majd 2007-2008-ban ismét.

Feró szerint egy fiatal punknak jogában áll nem tisztelni, hogy a Sex Pistols 30 év után még mindig koncertezik, de talán ezekből a fellépésekből még mindig érződik valami az akkori időkből. Miközben - jegyzi meg - a punk mára az elit divatja lett.