Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki megnyitóbeszédében felelevenítette a gyűjtemény történetét, az egyik aradi vértanú, Damjanich János szavaival ajánlotta a közönség figyelmébe a rendhagyó tárlatot: „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!”

Aradi értelmiségiek a XIX. század végén kezdeményezték az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tárgyi emlékeinek és dokumentumainak összegyűjtését és bemutatását. A gyűjtemény Szabadságharcos Emléktárgyak Országos Múzeuma néven gyorsan komoly hírnévre tett szert és az egyik legjelentősebb szakgyűjtemény lett.

Az állandó kiállításnak és a műtárgyraktárnak helyet adó múzeumépület 1913-ban készült el.

A múzeum a két világháború között, majd az azt követő években is látogatható volt, a szabadságharc centenáriumára kiállítást is rendeztek. Feltehetően ekkor, 1948-ban került a gyűjteménybe néhány oda nem illő darab, például egy Lenint és Sztálint ábrázoló mellszobor. A hatvanas évektől azonban a tárgyak zömét a múzeumi raktárak mélyére száműzték és az anyag csak 1990 után kezdett újra publikussá válni.

A gyűjtemény anyagának feldolgozását és bemutatását az aradi és a szegedi múzeum, valamint a budapesti Hadtörténeti Múzeum által uniós pályázaton nyert 200 ezer eurós támogatás tette lehetővé.

A szegedi Kultúrpalotában a látogatók megtekinthetik több aradi vértanú, Kossuth Lajos vagy Petőfi Sándor relikviáit. Az egy hónapig látható tárlaton bemutatják Damjanich János díszkardját, pecsétjét, foteljét és azt a mankót is, amellyel a bitó alá bicegett. A kiállított tárgyak között szerepel számos festmény és grafika, valamint Zala György aradi Szabadság-szobrának első gipsz terve is.