A Jeles András, Kocsis Ágnes, Török Ferenc, Szabó Simon, Mészáros Márta, Forgács Péter, Siroki László, Pálfi György, Fliegauf Benedek, Salamon András és Jancsó Miklós kisfilmjeiből készült alkotásról szólva Tarr Béla úgy fogalmazott: a filmet az a tehetetlenségérzés szülte, hogy mi minden nem készülhetett el az elmúlt időszakban.

A film a TT Filmműhely szervezésében forgott, nulla költségvetésből - emelte ki a rendező-producer, hozzátéve, hogy a cég filozófiája mindig az volt, hogy olyan filmeket segítsenek megszületni, amelyeknek a bevételorientált filmiparban, showbizniszben nem lenne esélye.

"Olyan alkotóknak adtunk munkalehetőséget, akik túlságosan érzékenyek, törékenyek, radikálisak voltak, esetleg valami teljesen másról akartak beszélni, mint a moziipar" - fogalmazott Tarr Béla, aki arról is beszélt, hogy az elmúlt két évben gyakorlatilag minden produkciójuk "elvérzett".

"Lehetett volna sírni, de nem volt érdemes. Inkább meg kellett próbálni pénz nélkül csinálni valamit. Mert mentálisan mindenkinek arra volt szüksége, hogy dolgozzon" - idézte fel a film születésének körülményeit.
A forgatáshoz szükséges eszközöket ingyen kapták, barátaik pedig a vágásban, a hangban segítettek. "Mindenki azt érezte, most kell megmutatni, hogy a szakma él, létezik és sokszínű" - mutatott rá Tarr Béla.

A filmet antológiaként határozta meg, ugyanakkor kiemelte: a rendezőknek semmit, még a kisfilmjeik időkeretét sem szabták meg annak érdekében, hogy mindenki szabadon dolgozhasson. Arra a kérdésre, hogy mi fogja össze a filmeket, Tarr Béla azt felelte, az, hogy mindenki a saját stílusában, a saját világnézete szerint alkothatott.

"Tarr Béla tavaly nyár elején keresett fel tizenegy rendezőt, köztük engem, és arra kért bennünket, hogy pénz nélkül készítsünk egy-egy ötperces alkotást, egyfajta véleményfilmet, rendezői, alkotói állásfoglalást a 2011-es Magyarországról" - idézte fel a kezdeteket Pálfi György, akinek munkája a szkeccsfilmben hatodikként látható.

Mint kifejtette, személyes témát választott, azt, hogy nem tud filmet csinálni. "Hogy miként, az legyen meglepetés, mert a film egy poénra épül. Azt gondolom, hogy egy ilyen ötperces alkotás nem tud más lenni, mint egy gesztusfilm. Azt elmondhatom, hogy akárcsak a Final Cut - Hölgyeim és Uraim-hoz, ehhez sem forgattam egyetlen kockát sem. Animációs szakemberekkel dolgoztam, Szöllősi Géza grafikussal és Klingl Béla számítógépes animációssal, Parádi Gergely pedig zenét írt hozzá" - mondta Pálfi György.

A rendező az MTI kérdésére kiemelte: a 43. Magyar Filmszemle reményei szerint arról fog szólni, hogy a hazai alkotók "igenis jelen vannak, filmet akarnak csinálni és szerves, építő tagjai kívánnak lenni a társadalomnak. A nézők pedig szükségét érzik annak, hogy ezeket a filmeket lássák, jelenlétükkel mutassák, igenis szükségük van a kortárs kultúrára".

"A jelenlegi politikai környezetben, a szakma, és tágabb értelemben a kultúra elmúlt években bekövetkezett ellehetetlenítése tudatában sem akarok demonstrálni, ez a szemle nem erről szól, egyszerűen filmet akarok készíteni" - szögezte le Pálfi György.

Mészáros Márta az MTI-nek arról beszélt, hogy mindenki ingyen dolgozott a filmben, a forgatáshoz szükséges feltételeket, eszközöket Tarr Béla teremtette elő. "Nagyon fontos gesztus volt ez, megmutatta, hogy egy jó cél érdekében össze tudnak fogni az emberek" - emelte ki Mészáros Márta.

A Kossuth-díjas alkotó elmondta, hogy egy több mint tízperces rövidfilmet forgatott két nap alatt. "Valamennyi rövidfilm, amit láttam, a mai Magyarországról szól, egy-egy kép, gondolat formájában" - magyarázta a rendező, hozzátéve, hogy ő egy régi ötletét valósította meg, egy kórház elé kihelyezett inkubátorról forgatott.

Mészáros Márta megjegyezte, az inkubátorok azt a célt szolgálják, hogy a nem kívánt terhességből született csecsemőkről az anyák név nélkül lemondhassanak. A film révén három nő sorsába pillanthat be néző.