Az elismerést B. Élthes Eszter, a hódmezővásárhelyi születésű, 2004-ben elhunyt színész özvegye és Lázár János (Fidesz) polgármester adták át az alföldi város díszközgyűlésén vasárnap.

A hódmezővásárhelyi önkormányzata 2008-ban alapította meg a Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat. A kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művészről, Hódmezővásárhely szülöttéről és díszpolgáráról elnevezett - az első három évben városi hatáskörű, de az idei évtől a magyar nemzet egészére kiterjesztett - elismerést minden esztendőben az amatőr és hivatásos színjátszás, népdal, magyar nóta, instrumentális zene, kórus, néptánc, vers- és prózamondás területeiről jelöltek közül egy személy és egy csoport érdemelheti ki.

A magyar kultúra fejlesztésében és terjesztésében, a magyar nyelv ápolásában, a magyar nemzet és nyelv fennmaradásáért folytatott munkában kimagasló teljesítményt nyújtóknak odaítélhető díjjal - a város pecsétjével ellátott oklevél és a Bessenyei Ferenc portréját ábrázoló plakett mellett - 500 ezer forintos pénzjutalom is jár.

Bitskey Tibor 1929-ben Rákoskeresztúron született. Már gyermekkorában kiválóan mondott verseket, iskolái során mindig ő volt az ünnepi szavaló. A Színművészeti Akadémiát 1953-ban végezte el, de már másodévesen szerződtette ösztöndíjasnak a Vígszínház (akkor Néphadsereg Színháza). Diplomázásának évében, 1953-ban forgatta Bán Frigyes rendezővel a Rákóczi hadnagyát, amelynek címszerepében - Bornemissza János kuruc hadnagyot alakította - kirobbanó sikert aratott, és országosan ismert színésszé vált.

1959-ben követte mentorát, Gellért Endrét a Nemzeti Színházba. Gellért halála után nem találta a helyét, így 1964-ben visszament a Vígszínházba, ahol tíz évet töltött el. Várkonyi Zoltán, a teátrum vezetője filmjeiben is foglalkoztatta: a vonzó megjelenésű, szép orgánumú művész hősszerepeket játszhatott. Miután Várkonyival nézeteltérése támadt, önálló estjével járta az országot. 1974-ben a Thália Színházhoz szerződött; a később Arizona, illetve Művész Színház néven dolgozó társulat 1996-ban szűnt meg. Jelenleg is aktív, a Szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja.

Színésztársával, Bessenyei Ferenccel pályájuk többször is keresztezte egymást, ez lehetővé tette, hogy a két színész között kiváló szakmai kapcsolat, a közönség számára felejthetetlen jelenetek jöhessenek létre.

A közönség szeretetét ma is élvező, és magyarságát mindig büszkén megvalló művészt kétszer ismerték el Jászai Mari-díjjal (1958, 1962), a Kossuth-díjat 2000-ben kapta meg.

A Fandante Kamarakórus 2000-es megalakulása óta Hódmezővásárhely közművelődésének fontos pillére, fellépéseivel jelentős szerepet vállal a helyi ének- és zenekultúra ápolásában, fejlesztésében. A társulat az önkormányzati rendezvények rendszeres szereplője, de szívesen vállal fellépést intézmények, társadalmi és civil szervezetek felkérésére is. A csoport a magyar és a helyi zenei hagyományok ápolásában, a zenekedvelő fiatalok támogatásában, a kóruskultúra gondozásában példaértékű tevékenységet fejt ki, koncertjeik valódi értékeket közvetítenek.

A kórus az a capella kamaraénekléssel olyan hagyományt folytat, amely az európai vokális zenekultúra egyik legértékesebb vonulata. Ezenkívül a csoport repertoárjában megtalálható a gospel, a spirituálé, a kamarakórusra írt klasszikus és kortárs zeneművek széles skálája is.

Mivel fontosnak tartják Hódmezővásárhely gazdag zenei hagyományainak ápolását, rendszeresen énekelnek vásárhelyi zeneszerzőktől származó műveket, mások mellett Steiner Béla és Búza András kompozícióit. Műsoraikon szerepelnek a magyar klasszikusok, Kodály, Bárdos és a kortárs zeneszerzők, Udvardy, Kocsár, Orbán művei is.

A kórus tagjai nem hivatásos énekesek, így a Fandante a szó klasszikus értelmében amatőr művészeti csoportként, kedvtelésből, a tagok szabadidejének feláldozásával működik. Az együttes a tagok öröménekléséből jött létre, ezt bizonyítja a kórus szójátékkal alkotott elnevezése is, amelyben az andante - mérsékelten, lassacskán - olasz zenei utasítás az angol fan szóval - rajongó, kedvelő - keveredik.