art&design
2012. 01. 11.
A 2011-es Barcsay-díjasok kiállítása
A Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága több éve fáradozik azon, hogy a mester hírnevét öregbítse határon innen és túl. Az együttműködés leglátványosabb eleme az évenként megrendezett Barcsay-díjas művészek kiállítása, amely idén január 13 és március 15. között a Barcsay Gyűjteményben látható.
Az 1989-ben alapított díjat idén három képzőművész, név szerint Bartus Ferenc, Ferencz S. Apor és Varga József Zsolt kapta meg. A díjat osztó zsűri kizárólag művészeti szempontokat figyelembe véve ítéli oda az elismerést, reménykedve abban, hogy Barcsay Jenő szellemisége, festészet iránti alázata támpontot nyújt a díjazottaknak.
A három díjazott három teljesen különböző festői utat választott. Bartus Ferenc a többlépcsős tanulási folyamatát lezárva, a fotótechnikát felhasználva alakít a fekete-fehér formákból önálló jelentéssel bíró kompozíciót. Az alkotás során a művész az látványból és belső lényéből egyszerre indul, figyelve e kettős játékát, amelyből a vásznon szerves kapcsolat alakul ki.
Ferencz S. Apornak Klösz György fotói adták a kiindulópontot, az itt megjelenő alakok látható és immanens viszonya, az egyes mozdulatok részlete a vásznon új, jelenkori értelmet nyer. Varga József Zsolt képein az ember és a környezet viszonyát tanulmányozza. A jelenlét transzcendens és megélt valóságát szobabelsőkön, a világra nyíló ablakokon keresztül, amelyből sokszor csak egy színfolt utal a megélt élethelyzetre.
A három teljesen eltérő szemléletmód teljesen eltérő utakat követel meg, a kiállítás megkísérli a lehetetlent: három enyészpontos perspektívaként, a három út összenézéséből létrehozni egy komplex képi élményt.
A három díjazott három teljesen különböző festői utat választott. Bartus Ferenc a többlépcsős tanulási folyamatát lezárva, a fotótechnikát felhasználva alakít a fekete-fehér formákból önálló jelentéssel bíró kompozíciót. Az alkotás során a művész az látványból és belső lényéből egyszerre indul, figyelve e kettős játékát, amelyből a vásznon szerves kapcsolat alakul ki.
Ferencz S. Apornak Klösz György fotói adták a kiindulópontot, az itt megjelenő alakok látható és immanens viszonya, az egyes mozdulatok részlete a vásznon új, jelenkori értelmet nyer. Varga József Zsolt képein az ember és a környezet viszonyát tanulmányozza. A jelenlét transzcendens és megélt valóságát szobabelsőkön, a világra nyíló ablakokon keresztül, amelyből sokszor csak egy színfolt utal a megélt élethelyzetre.
A három teljesen eltérő szemléletmód teljesen eltérő utakat követel meg, a kiállítás megkísérli a lehetetlent: három enyészpontos perspektívaként, a három út összenézéséből létrehozni egy komplex képi élményt.
Herpai András
(művészettörténész)
További írások a rovatból
Az acb Galéria Redők című tárlatáról