Az állami támogatás miatt nagy port kavaró Kogart egyéves ösztöndíját, és a vele járó 1 millió 200 ezer forintot elsőként négy évvel ezelőtt Gesztelyi Nagy Zsuzsa kapta meg, akitől színes ruhadarabokat, textileket ábrázoló nagy méretű képek láthatók a kiállítóház első emeletén. A 2005-ben díjazott Tóth Ágnes portréi tojásból kibújó kiscsirke módjára törik át a fehér papírt. 2006 díjazottja Kiss Endre volt - a festő szakon végzett művész nagymama-portréja festékpontokból áll össze, persze bizonyos távolságból szemlélve. 2007-ben a díjat Bondor Csillának ítélték, akitől egy falon kanyargó templomi falépcső, valamint egy falusi komód látható. Ez utóbbiba a művész belefestette az edényeket.

Az új kiállítás apropóján folytatott beszélgetésen mind a négyen egyhangúlag említették, hogy sokat segített rajtuk az ösztöndíj, mert egy évig nem kellett foglalkozniuk a megélhetéssel, s kizárólag a festészettel törődhettek. Elmondták: igen hasznosak voltak a külföldi tárlatok is, mert mint frissen végzettek "beleszagolhattak" a kinti festészeti világba. (A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány 2005-től, Magyarország európai uniós csatlakozása után meghívta az új tagországok frissen végzett képzőművészeit is a budapesti FRISS tárlatokra, ugyanakkor a magyar fiatalok bemutatkozhattak Berlinben, Brüsszelben és Bécsben.) 

Kiss Endre a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, festő szakon végzett 2006-ban. Pécsett él, ott bérel egy műtermet a Zsolnay gyárban. Ugyanezt évfolyamtársai nem tudják megtenni. A pécsi Kisház csoporttal (4 fő) dolgozik együtt, akik az egyetemen verődtek össze és időnként közösen állítanak ki. Igaz, hogy két éve kapta a díjat, de nem érzi, hogy ez a történet befejeződött volna, mert a Kogart a diplomamunkáiból most is vásárolt. Az a véleménye, hogy ha az alapítvány ennyi pénzt beléjük fektet, nem hagyja őket elveszni, vagyis figyel rájuk. 

Kiss Endre különösen jó helyzetben van, mert ő Szerbiában, a vajdasági Palicson született, a felesége erdélyi és Magyarországon élnek, így három országban tudja munkáit értékesíteni, s vannak megrendelései is - tette hozzá büszkén.

Gesztelyi Nagy Zsuzsa a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MKE) végzett, és komoly presztízsnek tartja a Kogart-díjat. Ő volt az első ösztöndíjas, és ez sokat segített neki az indulásnál. Az alapítvány nemcsak pénzzel és katalógussal támogatta, hanem ismertséghez is juttatta a sok sajtótalálkozóval, így a képeit mindig sikerül eladnia.

Tóth Ágnes az MKE festő szakán diplomázott és ő is azt hangsúlyozta, hogy a díj ismertséget hozott neki, és lehetőséget adott a kötöttségek nélküli munkához, vagyis az alapítvány nem láncolta szerződéssel magához a díjazott művészeket. Ahogy elmondta, most kevés ideje van a festésre, mert építész édesanyjával együtt nagy vállalkozásba fogott: kávézót nyitottak, és ott mindent ők csinálnak. Az az álma, hogy a kávéház igazi kultúrpont legyen kiállításokkal, verses estekkel, zenével.

Bondor Csilla ugyancsak az MKE-n, grafikai szakon végzett tavaly, amikor elnyerte az ösztöndíjat. Szobrász férjével most is ebből él falun, egy parasztházban, a Budapesttől 50 kilométerre levő Héregen. Elbújt a világ elől, és most mást nem is akar, csak egy gyermeket - jegyezte meg halkan.