Amikor a VII. században a Mohamed próféta által egyesített arab törzsek az Arab-félszigetről kiindulva robbanásszerűen elkezdték területhódításukat, alig egy évszázad alatt jutottak el - a Földközi-tenger déli partvidékét fokozatosan bekebelezve - az Atlanti-óceánig, vagyis az akkori ismert világ pereméig. A muszlim terjeszkedés elérte Észak-Afrika földközi-tengeri területeit, majd a Gibraltári-szoroson keresztül jutott el az Ibériai-félszigetre, ahol 711-ben a berberek segítségével legyőzték a nyugati gótokat. Így jelent meg a magas színvonalú mór kultúra a félszigeten, és hozta létre a lenyűgöző építészeti minőséget. Rabb Péter ősszel tartott előadásainak látszólag különböző témái ilyen módon fonódnak össze.



Isztambulról - amit a boldogok kikötőjeként is emlegettek - az első előadáson kaptunk átfogó képet, nemcsak az építészettörténetből válogatott csemegék bemutatásán keresztül, hanem széles spektrumú történelmi, kultúrtörténeti kitekintés által. A hosszúra nyúlt este először a város földrajzi adottságait mutatta be. A megértést segítő térképekkel kísért évszámdömpingben az előadó magabiztosan tájékozódva, egy csapásra rendet teremtett azáltal, hogy a fontos összefüggésekre rávilágítva, globálisan mutatta be a régmúlt történelmi eseményeit. Majd kitért az iszlám sajátosságaira a mindennapi gyakorlás és az épített terek elemzésén keresztül. Szó esett az uralkodók hódítási módszereinek elvéről - szembe állítva azt a keresztes hadjáratok szellemiségével -, valamint az uralkodói családok életviteléről, beleértve a legizgalmasabb témát, a háremek működési elvét. Személyes gasztronómiai kitekintésként megtudtuk, hogy az utcai árusok által készített pacal micsoda különleges ízvilággal bír. Rabb olyan elragadtatással adta vissza a török bazárok hangulatát, hogy a hallgató azonnal elkezdte tervezgetni, mikor is utazzon ebbe a lenyűgözően sokszínű városba. A bőséges fotóillusztráció gazdag hangulatával eltelve hagytuk el a továbbképzésnek helyet adó FUGA épületét.



A második előadás (Az Oszmán Birodalom építészete a XVII. századig) szerves részét képezte annak a hídnak, mely a Török Birodalom központját az iszlám vallás felvételével összeköti az arab országokkal. Az előadó végigkövette az Oszmán által alapított birodalom történetét a Balkán és Közel-Kelet meghódításán keresztül a hanyatlásáig, beleértve ennek gazdasági, társadalmi okait. Szóba került az Oszmán Birodalom felépítése, majd a hódítások szerepe az állam fenntartásában. A Hódítók és meghódítottak viszonyán keresztül eljutottunk a más kultúrákkal szembeni türelem építészeti következményeiig. Konstantinápoly 1453-as elfoglalásával kezdődött a birodalom fénykora. II. Mehmed rendkívüli államszervezetet hozott létre, mely türelmi politikájával nagyszámú bevándorlót vonzott. Az újjáépített Isztambul szerkezeti sajátosságait, azon belül az adminisztratív központok épületeinek építéstörténetét mutatta be, majd a szakrális és világi épületek során haladtunk végig. Az oszmán építészetről áttértünk Magyarországon hagyott török dzsámik, türbék, fürdők elemzésére. A török hódoltság kialakulása, társadalmi és gazdasági szerkezetének leírása mellett betekintést nyertünk a településen élő emberek mindennapi életébe.



A harmadik, Kristályparadicsom (Mór építészet) című előadást Titus Burckhardt azonos című könyve inspirálta. Az Ibériai-félszigetet a VIII. század elején foglalták el az arabok, és mintegy 8 évszázadot töltöttek a mai spanyol és portugál területeken, ahol létrehozták azt az építészeti örökséget, amely az Andalúziába utazó turistákat máig vonzza.

Rabb bevallja az előadás közepén - miként viccesen megnyugtatja jellemzően építészekből álló közönségét: „csak türelem, lassan eljutunk az épületekig is” – hogy őt igazából a történelmi események összefüggésrendszere nyűgözi le, számára az építészettörténet már csak díszítés a tortán. A téma iránti gyermeki lelkesedése akaratlanul átragadt a hallgatóságra, és az előadás - 3 órát súroló hossza ellenére - végig sodró lendületű egységgé formálódott, lebilincselt figyelemmel hallgattuk végig ezt a mentális utazást. Sajátos humora felszabadítja a nézőt a konszolidált előadás-hallgatás vigyázban ülős verziójából, így jó kedélyű belekacagások tarkították az estét.

Műholdfelvételek becsempészésével egész széles látószögből közelített rá egy-egy említésre méltó település bemutatására. Lenyűgöző élmény például, hogy Granada városa egy hegyláncokból kirajzolódó „sárkányfej” védett öblében terül el. A córdobai nagymecseten szemléltetett mór építészeti stílusjegyek geometriai vizsgálata, vizuális és akusztikai hatása kapcsán kiderül, hogy az akkori „barbár” építészet fejlettségi szintje cseppet sem elhanyagolható. Az arab típusú imatermek ismétlődő oszlopokból és boltozatokból álló struktúrájának ideológiai háttere a vallás sajátosságaiban rejlik. Ez a tér a benne lévő hívő elmélyedéséhez nyújt segítséget annak a belső harmóniának a megteremtésével, ami az istennel való azonosulást szolgálja. Ily módon a homogén rendszerű oszlopcsarnokban bárhol van is, könnyen megtalálja a saját lelkében lakozó mindenséget. Összevetve az óriási méretű, egy légterű keresztény templomokkal, ahol a tér a hívő felemelkedését szolgálja az egy és hatalmas teremtőhöz.
Ahogy az előadó fokozatosan feloldódott, egyre bátrabban adott hangot kereszténykritikájának, és korábbi társadalmak magas kultúrája iránti tiszteletének. Egy hódító és ugyanakkor toleráns mentalitás sajátosságait értette meg velünk. Olyan globális nézőpontokat vett fel a történelmi-társadalmi összefüggések bemutatásához, ami igazi élménynek számít az időben és térben szétszabdalt kötelező oktatási metódushoz viszonyítva. Egy adott téma több síkot átfogó „rajzával” a zsebünkben távozhattunk. Még izgalmas könyveket is ajánlott, melyekben elmerülhetünk a mór kultúra izgalmas részleteiben.



Ha már megnéztük az Ibériai-félszigeten a mórok hatását, a negyedik előadáson (A világ peremén – Az Ibériai-félsziget építészete a kezdetektől a XIII. századig) szemügyre vettük a félsziget legkorábbi épített emlékeit és a korai keresztény építészetet. A földrajzi és mitológiai betájolás után a kutató történészek módszereibe kukkantottunk bele. Előkerült a kutatástörténet felülvizsgálata és különböző kultúrtörténeti felfogások, illetve azok félreértései. Kiderült, hogy a különböző kultúrák terjedésének elvén alapuló kormeghatározás sokszor tévesnek bizonyul, ez csak az 1970-es évektől bizonyított, amikor elkezdték használni a kalibrált radiokarbon kormeghatározást. Az előadó jól tájékozott, és naprakész kutatási eredményekről adott számot. Kritizálta azt a felfogást, miszerint „Amit nem ismerünk, az nem létezik”.Igazán messzire nyúltunk vissza az időben. A legkorábbi emberi maradványokat 1 800 000 évvel ez előttről találták, míg a legrégebbi feltárt építmények 300 000 évesek. Hihetetlen fejlettségi szintű barlangrajzokon és megalitikus építészeten keresztül jutottunk el a bronzkori kelták és ibérek kultúrájához. Utánuk a föníciaiak, görögök, punok és rómaiak is mind lenyomatukat hagyták a térségben. Megfigyelhető, hogy különböző kultúrák miként viszonyulnak a meglévő településrendszerhez, illetve, hogy átépítik-e a várost saját struktúrájukhoz igazítva. Tovább galoppozva az időben szó esett barbárokról, vandálokról, szvébekről, majd a nyugati gót állam létrejöttével a gótok szakrális építészetéről. Ezen a ponton kapcsolódtunk vissza az előző előadás idejébe, mikor a gót állam összeomlását az arabok, vagyis a mórok betörése követte.



A szünet után az első keresztény államok uralkodói központjait és szakrális építészeti emlékeit tárgyalta, majd a Szent Jakab legendájára épülő reconquista folyamatot, ami az északi Asztúriából kiindulva visszahódította a teljes félszigetet az arabokat visszaszorítva. Felfedezhettük, milyen egyértelműen jelennek meg a keresztény épületeken a mór építészeti stílusjegyek, patkóívek és a különleges boltozatok. Majd átléptünk a világi építészet mezsgyéjére, ahol a népcsoportok szerint eltérő lakóház-építészetet tekintettük át. A térarányok, térstruktúra és térfelosztás jellegzetességei az adott nép gondolkodásmódjában gyökereznek, eszerint karakteresen különböznek.



A korokon, földrészeken és népeken átívelő kulturális körutazásnak a lecsapódása, hogy fontos a történelmi folyamatokban a globális szemlélet elsajátítása és a forrásanyag megvizsgálása szkeptikus befogadás mellett.