Az írónő elmondta: a Homokhegyet Japánban írta, ahol ösztöndíjasként kutatott. "Számomra a szülőföldemtől való eltávolodás kellett ahhoz, hogy írni kezdjek, hogy lássam, ki is vagyok, honnan jövök, milyenek a gyökereim" - fogalmazott Joanna Bator.

Megjegyezte, a három generáción átívelő regény a főszereplők megalkotásából indult ki, a központi figura, Jadzia alakja például egy vonatúton született.

"Velem szemben egy asszony ült, akinek szoknyája alól olykor-olykor kivillant a szőrös lába. Ez a kép indította be a képzeletemet, számomra ez az elhanyagolt nő az egykori szocializmust idézte fel" - magyarázta az egyébként egyetemi tanár Joanna Bator. Szerinte egyik nőalak mögött sincs valós személyiség, mindegyik a képzelete szülötte, igaz - mint rámutatott - Dominikában nem nehéz felfedezni az ő alteregóját.

A Magvető Kiadó gondozásában megjelent, Hermann Péter által fordított regény Walbrzychban játszódik, ahol már épül az első lakótelep.

Jadzia, akit anyja küldött el a "gazdag rokonokhoz", itt ismeri meg Stefant, a későbbi férjét, gyerekük, Dominika pedig már a Homokhegynek nevezett iparváros paneljei közt nő fel.

Míg a nagymama alakja a háború után az életet újrakezdő nemzedék képviselője, addig Jadzia a reménytelen szocializmusé, Dominika pedig már a "modern" generáció szülötte.

"Ha a mostani szememmel visszatekintek, elsősorban a magány jut eszembe a szocialista időszakból" - mondta Joanna Bator, ugyanakkor kitért arra is, hogy a könyv recepciója arra is rámutatott, hogy a keleti blokk országaiban hasonló, már-már ugyanilyen történetek születhettek, hiszen ő a lengyel átlagembereket írta meg a könyvében.

"Nem értelmiségiekről szól, hanem egyszerű emberekről" - jegyezte meg, hozzátéve, hogy Jadzia tipikus figurája annak a generációnak, aki az ötvenes-hatvanas években a jobb élet reményében a faluból a városba költözött.

"Ezeknek az embereknek semmijük sem volt. Nekik az, hogy van meleg víz, fűtés, már a felemelkedés érzetét adta" - magyarázta az írónő.

Arra a kérdésre, hogy a nosztalgia a szervezőelve-e a kötetnek, elmondta: az ő nosztalgiája elsősorban a gyerekkor felé irányult és nem a rezsim vagy a történelmi kor iránt.

"Meg akartam érteni, hogy milyenek voltunk mi, milyenek voltak azok, akik önfeledten átadták magukat a szocialista propagandának" - magyarázta Joanna Bator, aki szerint a nosztalgiának rengeteg árnyalata van.

"Tudom, sokan vannak, akiknek ma már a szocialista kor olyan, mint egy tündérmese, amit szeretnének újra átélni" - fogalmazott, hozzátéve: Lengyelországban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek azok a szervezett kirándulások, amelyek épp a szocializmus időszakát idézik fel.

Az írónő a könyv tipikus női alakjairól elmondta: a tradicionális, konzervatív családmodell - amely szerint például a nő helye a konyhában van - máig nem sokat változott. "Lengyelország társadalmát két erő határozta meg, a szocialista állam és a katolikus egyház.

Ettől a két erőtől a lengyel társadalom megkövült egyfajta hierarchikus családképben" - fogalmazott Joanna Bator, hozzátéve, hogy míg az 1990-es évek a "nagy remények" időszaka volt, ma már világosan látszik, milyen komoly lemaradásban van hazája például a nők jogai terén.

Joanna Bator arról is mesélt, hogy már bánja, hogy nem kezdett korábban írással foglalkozni. "Tíz évet vesztegettem el a tudományokra" - magyarázta a New Yorkban doktorált írónő, aki ma már úgy látja, végleg lezárta tudományos pályáját.

A Homokhegy kilenc hónap alatt készült el. "Nappal a klasszikus írás ment jobban, ekkor született a narráció, a dramaturgiai építkezés. Az éjszakai írás viszont teret adott a tudatalatti dolgoknak, elfojtott érzéseket engedtem feltörni. Idővel rájöttem, hogy e kettőnek a keveréke adja az én írói nyelvemet" - vélekedett.

A Homokhegy nemzetközileg is sikeres, a magyar megjelenés előtt kiadták Németországban és nemsokára megjelenik Macedóniában, Horvátországban és már készül a héber fordítás is. Joanna Bator arra is kitért, hogy jelenleg főleg újságcikkek, tárcák írásából él, de már elkészült a következő regényével is, amelynek Az éjszaka fekete kerete címet adta és befejezte a Homokhegy folytatását is.