Szőke Andrásról meglehetősen köztudott, hogy a Művészetek Völgye egyik falujában, Taliándörögdön él, ám az már kevésbé ismert, hogy szenvedélyes kutatója lakóhelye és környéke történelmének. Kitartó helytörténész, aki a fesztivál - pardon: a bűvészeti napok - keretében minden délelőtt tart egy "osztályfőnöki órát", majd délben azon a tárlaton vezeti végig az érdeklődőket, amely Taliándörögd múltjának írásos és tárgyi emlékeit tárja a látogatók elé az Ősök Házában.

Az egyik szoba berendezése azonban merőben eltér a többitől: Szőke András szerint a "szocialista szobában" olyan "mesés kincsek" vannak az 1950-es és 60-as évekből, amelyek ma már mosolyt csalnak a látogatók arcára. A filmrendező büszkén mutatta a relikviákat: a Supernova borotvapengét a hozzá tartozó Bakony élezővel, a 001-es számú, kitöltetlen lottószelvényt 1957-ből, a munkásőr egyenruhákat, a "szocbrigád" naplókat, a korabeli "plecsniket" (kitüntetéseket), az "ősrégi" televíziókat, rádiókat és az első, kezdetleges magnetofont.

Ilyen a Vörös Szikra magnó, amely varázsszemes, szovjet verzió és 52 kiló - mondta Szőke András, nem kis derültséget kiváltva a mintegy 50-60 fős látogatói csapatban. Elárulta, hogy most éppen egy Jimmy-szalag van benne, és bár nem teljesen jól játssza le, de hallható. Bizony ez az első úgynevezett házibuli magnó, hordozható... - tette hozzá a filmrendező.

"Láthatják a Kisvakondot is kihímezve, meg a csipegetős, felhúzható, kocogtató fémcsirkét" - jegyezte meg Szőke András, miközben néhányan "fuldokolni" kezdtek, de nem a túlzsúfolt helyiségben uralkodó ötvenfokos melegtől.  

Egy "szocialista szoba" természetesen nem létezhet Marx, Engels és Lenin képmásai nélkül; a bejárattal szembeni asztalon "trónolnak" a plakátnyi képek, átellenben velük pedig a falon az ÁVO és ÁVH, valamint a munkásőrség alapítóinak tablói láthatók.      

A filmrendező diaképeket is vetített a falra egy 60-as évekbeli balatoni szakszervezeti üdülésről és kirándulásról, miközben megjegyezte, nem kis derültséget kiváltva: "láthatják, micsoda öröm sugárzik a kedves beutaltak arcáról".

Szőke András tárlatvezetései roppant népszerűek és legendásak a Völgyben - tavaly, tavalyelőtt legalább 150-en szorongtak a helyiségekben, a folyosókon, az udvaron -, ám most a kevés pénzzel és a programokkal való "bűvészkedés" idején még a közkedvelt tárlatvezető vendégei is megcsappantak.

A jó humorral megáldott filmrendező, amatőr helytörténész úgy vezeti a tárlatot, hogy a komoly történelmi tények közé, avagy a nemesi és arisztokrata családok történetébe rendre becsempész nem kis adagnyi humort, poénkodást is. Nem véletlenül jegyezhette be az emlékkönyvbe egy Szilárd nevű látogató Gyöngyösről: "Újra itt és újra lenyűgözve."