irodalom
2011. 11. 16.
Erlend Loe norvég író Budapesten
Budapestre látogatott Erlend Loe norvég író új könyve, a Vegyesbolti csendes napok megjelenése alkalmából. Mint az MTI-nek adott interjújában a világszerte ismert szerző elmondta, nem tartja őrültnek hőseit, csak átlagembereknek, akik rendkívüli helyzetekbe kerülnek.
A Scolar Kiadónál megjelent Vegyesbolti csendes napok című regényének bemutatójára Budapestre érkezett Elrend Loe elmondta: már nem tudja felidézni, miként született meg benne a regény ötlete, mert legtöbbször hosszú ideig érleli magában a könyvet, és csak akkor áll neki az írásnak, ha megtalálja a tökéletes formát.
"Sosem siettetem a regényt. Több lábon állok, a hétköznapokon filmforgatókönyveket, olykor filmkritikákat írok. A regényírás a legfontosabb dolog az életemben, de szórakozásként tekintek rá" - fogalmazott.
Megjegyezte, könyveinek jellegzetes karaktereit találja ki először, általában két-három jellemző tulajdonság elég számára, hogy életre keljen benne a figura.
"És ha már készen van a karakter, kitaláltam az alaphelyzetet, már könnyű dolgom van. Ilyenkor élvezet az írás" - magyarázta, hozzátéve, hogy sosincs valóságos személy a figurái mögött. Még a világhírt meghozó Naiv. Szuper. főhősét sem magáról mintázta, noha tudja, hogy olvasói az egyes szám első személyben írt regény miatt gyakran vele azonosítják.
A most megjelent regény egy házaspár nyaralásának történetét meséli el Garmisch-Partenkirchenben. Telemann, a színházi dramaturg régóta első színdarabjának megírására készül. A nagy műnek - amelyből még egy sort sem írt meg - mindent alárendel, nem csoda, hogy házassága romokban hever, gyerekei is elhidegültek tőle.
A színház iránti mániájánál csak egy nagyobb szenvedélye van, vonzódása Nigellához, a sztárséfhez. Amikor kiderül, hogy felesége máshol keresi a boldogságot, teljesen elveszíti kapcsolatát a valósággal.
Erlend Loe elárulta, hogy a Vegyesbolti csendes napok a véletlennek köszönheti sajátos, drámai formáját.
Eredetileg hagyományos szerkezetben kezdte írni, aztán elkezdett játszani a szöveggel, végül kihúzott szinte minden összekötő mondatot, és csak a dialógusokat hagyta meg. "Az egész könyvet így szerettem volna megírni, de végül rájöttem, időnként szükség van arra, hogy beleláthassak a főhősöm, Telemann fejébe" - nyilatkozta.
A színházőrült dramaturgról megjegyezte, az hiába akar színdarabíró lenni, amikor megpróbálkozik az írással csak a legbanálisabb szexuális fantáziát veti papírra.
A dramaturg titkos vágyáról, Nigelláról, a sztárséfről elmondta, azért választotta őt Telemann ábrándképének, mert a szakács tökéletes kombinációja az érzékiségnek és a gondtalanságnak. "Nagyon vonzó nő, ugyanakkor roppant magabiztos" - jellemezte Erlend Loe Nigellát, akit főhőse őrültségében megpróbál felkeresni.
A regény helyszínéről, Garmisch-Partenkirchenről elmondta, testvére nyaralt a helyszínen, akkor találkoztak először a Google félrefordításával. A pár, akitől a házat bérelték nem tudott angolul, és a Google fordítóprogramjával próbáltak kommunikálni - mesélte, hozzátéve, így lett Vegyes Templomhajó Garmisch-Partenkirchenből.
Arra a kérdésre, hogy őrültnek tekinti-e a hőseit, nemmel felelt. Szerinte átlagemberekről ír, akik időnként rendkívüli helyzetekbe keverednek. "Az emberek valójában sokkal irracionálisabban viselkednek, mint ahogy gondolják. Részben állatok vagyunk.
Azt hisszük, tudatosan cselekszünk, tudjuk mit, miért teszünk, de valójában a rejtett motivációk, ösztönök mozgatnak minket" - magyarázta.
Szerinte mindenkivel történnek súlyos tragédiák, de az emberek másképpen reagálnak. "Ha elhagyna a feleségem, ha a gyerekeim nem törődnének velem, ha az olvasók utálnák a könyveim, jogosan lehetnék depressziós. És akkor akár úgy is reagálhatnék, hogy kivonulok a világból egy erdőbe - ahogy azt az egyik karakterem teszi" - utalt Doppler című könyvére a szerző.
Erlend Loe az MTI-nek arról is beszélt, hogy Norvégiában nemrég jelent meg új kötete. Ez egy középkorú férfiról szól, aki elvesztette a munkáját, magabiztosságát. "Roppant nyomorultul érzi magát. Egy nagy házban él, amelynek egy részét bérbe adja. Egyszer azonban maga a miniszterelnök bérel nála szobát inkognitóban. Összebarátkoznak.
A politikust egyébként pont úgy hívják, mint Norvégia mostani elnökét" - magyarázta, hozzátéve, a kötet nem a politikáról szól, sokkal inkább a barátságról, a hatalomról, illetve arról, hogy mit tesz az ember személyiségével a hatalom.
Az író elárulta, hogy jelenleg egy történelmi film forgatókönyvén dolgozik. "Ezután még egy forgatókönyv jön, és csak utána következhet egy újabb könyv" - jegyezte meg.
Arra a kérdésre, hogy szokták-e őt mint hírességet - hőseihez hasonlóan - levelekkel bombázni, azt felelte, hogy régebben rengeteg emailt kapott.
"Néhány éve még annyi levelet kaptam, hogy reménytelen vállalkozás lett volna mindre válaszolni. Nem is lett volna egészséges, ha folyamatosan önmagamról gondolkodtam volna" - jegyezte meg, hozzátéve, ma már nem számít akkora szenzációnak, kevesebb levelet kap, azokra igyekszik válaszolni.
Az író beszélt arról is, hogy sokadszor jár Magyarországon, családjával például már kétszer Budapesten pihenték ki magukat. A könyvben felbukkanó magyar utalásról, Tarr Béla Sátántangó című filmjéről pedig megjegyezte, azt csupán egyszer látta, de ideális választás volt monomániás főhőse számára.
"Sosem siettetem a regényt. Több lábon állok, a hétköznapokon filmforgatókönyveket, olykor filmkritikákat írok. A regényírás a legfontosabb dolog az életemben, de szórakozásként tekintek rá" - fogalmazott.
Megjegyezte, könyveinek jellegzetes karaktereit találja ki először, általában két-három jellemző tulajdonság elég számára, hogy életre keljen benne a figura.
"És ha már készen van a karakter, kitaláltam az alaphelyzetet, már könnyű dolgom van. Ilyenkor élvezet az írás" - magyarázta, hozzátéve, hogy sosincs valóságos személy a figurái mögött. Még a világhírt meghozó Naiv. Szuper. főhősét sem magáról mintázta, noha tudja, hogy olvasói az egyes szám első személyben írt regény miatt gyakran vele azonosítják.
A most megjelent regény egy házaspár nyaralásának történetét meséli el Garmisch-Partenkirchenben. Telemann, a színházi dramaturg régóta első színdarabjának megírására készül. A nagy műnek - amelyből még egy sort sem írt meg - mindent alárendel, nem csoda, hogy házassága romokban hever, gyerekei is elhidegültek tőle.
A színház iránti mániájánál csak egy nagyobb szenvedélye van, vonzódása Nigellához, a sztárséfhez. Amikor kiderül, hogy felesége máshol keresi a boldogságot, teljesen elveszíti kapcsolatát a valósággal.
Erlend Loe elárulta, hogy a Vegyesbolti csendes napok a véletlennek köszönheti sajátos, drámai formáját.
Eredetileg hagyományos szerkezetben kezdte írni, aztán elkezdett játszani a szöveggel, végül kihúzott szinte minden összekötő mondatot, és csak a dialógusokat hagyta meg. "Az egész könyvet így szerettem volna megírni, de végül rájöttem, időnként szükség van arra, hogy beleláthassak a főhősöm, Telemann fejébe" - nyilatkozta.
A színházőrült dramaturgról megjegyezte, az hiába akar színdarabíró lenni, amikor megpróbálkozik az írással csak a legbanálisabb szexuális fantáziát veti papírra.
A dramaturg titkos vágyáról, Nigelláról, a sztárséfről elmondta, azért választotta őt Telemann ábrándképének, mert a szakács tökéletes kombinációja az érzékiségnek és a gondtalanságnak. "Nagyon vonzó nő, ugyanakkor roppant magabiztos" - jellemezte Erlend Loe Nigellát, akit főhőse őrültségében megpróbál felkeresni.
A regény helyszínéről, Garmisch-Partenkirchenről elmondta, testvére nyaralt a helyszínen, akkor találkoztak először a Google félrefordításával. A pár, akitől a házat bérelték nem tudott angolul, és a Google fordítóprogramjával próbáltak kommunikálni - mesélte, hozzátéve, így lett Vegyes Templomhajó Garmisch-Partenkirchenből.
Arra a kérdésre, hogy őrültnek tekinti-e a hőseit, nemmel felelt. Szerinte átlagemberekről ír, akik időnként rendkívüli helyzetekbe keverednek. "Az emberek valójában sokkal irracionálisabban viselkednek, mint ahogy gondolják. Részben állatok vagyunk.
Azt hisszük, tudatosan cselekszünk, tudjuk mit, miért teszünk, de valójában a rejtett motivációk, ösztönök mozgatnak minket" - magyarázta.
Szerinte mindenkivel történnek súlyos tragédiák, de az emberek másképpen reagálnak. "Ha elhagyna a feleségem, ha a gyerekeim nem törődnének velem, ha az olvasók utálnák a könyveim, jogosan lehetnék depressziós. És akkor akár úgy is reagálhatnék, hogy kivonulok a világból egy erdőbe - ahogy azt az egyik karakterem teszi" - utalt Doppler című könyvére a szerző.
Erlend Loe az MTI-nek arról is beszélt, hogy Norvégiában nemrég jelent meg új kötete. Ez egy középkorú férfiról szól, aki elvesztette a munkáját, magabiztosságát. "Roppant nyomorultul érzi magát. Egy nagy házban él, amelynek egy részét bérbe adja. Egyszer azonban maga a miniszterelnök bérel nála szobát inkognitóban. Összebarátkoznak.
A politikust egyébként pont úgy hívják, mint Norvégia mostani elnökét" - magyarázta, hozzátéve, a kötet nem a politikáról szól, sokkal inkább a barátságról, a hatalomról, illetve arról, hogy mit tesz az ember személyiségével a hatalom.
Az író elárulta, hogy jelenleg egy történelmi film forgatókönyvén dolgozik. "Ezután még egy forgatókönyv jön, és csak utána következhet egy újabb könyv" - jegyezte meg.
Arra a kérdésre, hogy szokták-e őt mint hírességet - hőseihez hasonlóan - levelekkel bombázni, azt felelte, hogy régebben rengeteg emailt kapott.
"Néhány éve még annyi levelet kaptam, hogy reménytelen vállalkozás lett volna mindre válaszolni. Nem is lett volna egészséges, ha folyamatosan önmagamról gondolkodtam volna" - jegyezte meg, hozzátéve, ma már nem számít akkora szenzációnak, kevesebb levelet kap, azokra igyekszik válaszolni.
Az író beszélt arról is, hogy sokadszor jár Magyarországon, családjával például már kétszer Budapesten pihenték ki magukat. A könyvben felbukkanó magyar utalásról, Tarr Béla Sátántangó című filmjéről pedig megjegyezte, azt csupán egyszer látta, de ideális választás volt monomániás főhőse számára.
További írások a rovatból
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Más művészeti ágakról
Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon