A fesztivál igazgatósága nem árulta el, hányan fizettek a legolcsóbb nézőtéri jegy árának megfelelő 49 eurót (11 300 forint) azért, hogy a különben számos külföldi rádió - köztük a magyar MR3 Bartók rádió - által élőben közvetített előadást láthassák is számítógépük képernyőjén. Azt viszont közölték, hogy az óriáskivetítőn 15 ezren követték a hosszú előadást, és még mintegy 30 ezren voltak azok, akik a téren megfordultak az operaközvetítés idején, tehát valamit láttak az előadásból.

Bár az egyidejű internetes közvetítés és az óriáskivetítés technikai lehetősége már évek óta rendelkezésre áll - például a New York-i Metropolitan szezonjának előadásait hetente egyszer mozikban élőben követhetik így az amerikai érdeklődők (és ősztől a budapesti közönség is a MÜPÁban) -, Bayreuthban a fesztiválpalotának helyt adó Zöld Domb legendáját féltették ettől a technikától. Bayreuth presztízsének alapja ugyanis éppen a Richard Wagner (1813-1883) által saját operáinak előadására tervezett Festpielhaus különleges akusztikája, továbbá az, hogy - mivel a Wagner-rajongók a világ minden részéről évente nyolc-kilencszer annyi jegyet igényelnek, mint ahányan beférnek az egyedüli színhelyre - az előadásokra csak az igénylők egy töredéke jut be. Így valódi megtiszteltetésnek és különleges szerencsének számít, ha valaki - akár többéves várakozás után is - beléphet az Ünnepi Játékok Házába.

Az új technikával azonban Bayreuth előbb-utóbb már nem egy különleges zenerajongó-tábor nehezen elérhető zarándokhelye lesz, és talán veszít a varázsából is. Míg a Zöld Dombon továbbra is a szmoking és a nagyestélyi járja, az óriáskivetítő előtt már a turisták nyári lazaságával öltözött tömeg követte az előadást.

A vasárnapi Mesterdalnokok egyébként nagyjából olyan vegyes fogadtatásban részesült a Festspielhausban a nem egészen kétezer szerencsés jelenlévő részéről, mint a tavalyi bemutatón. Katharina Wagner koncepciója a "rendezői színház" jegyében fogant: ez feljogosítva érzi magát arra, hogy olyan új olvasatot adjon a műnek, amely akár távol is állhat az eredeti szövegtől vagy felfogástól.

Richard Wagner 1868-ban írt egyedüli vígoperája a 16. századi Nürnbergben játszódik, ahol Walter, a hősszerelmes azzal nyeri el imádottja, Eva kezét, hogy részt vesz egy énekversenyen és a cipészmester-költő Hans Sachs segítségével sikerrel is jár. Katharina Wagner azonban nem ezt a konfliktust állította rendezésének középpontjába, hanem a művészet értelméről szóló példabeszéddé alakította az operát, és felvonultatta a német művészet és irodalom nagyjainak óriás maszkjait. Walther nála provokátor, aki az opera végére az esztétikailag korrekt értékek képviselőjévé válik, míg az eredeti Mesterdalnokok negatív hőse, Beckmesser dogmatikus pedantériája az ellenkező irányba fejlődik és lázadó dadaizmussá változik.

Az opera végén a rendezőnő mosolyogva köszönte meg a hurrogást, amely azonban az AFP szerint "gyengébb volt, mint tavaly". Az énekeseket jobban fogadta a közönség, mint a rendezőnőt, különösen a Beckmessert alakító Michael Volle és a Walthert éneklő Klaus Florian Vogt aratott sok tapsot. Sebastien Weigle karmester langyos tapsot kapott.

Mint emlékezhetünk, négy évvel ezelőtt az Erkel színházban Katharina Wagner Lohengrin-rendezésével a budapesti közönséget is megosztotta. Érdekesség, hogy az átpolitizálás és radikális aktualizálás jegyében fogant rendezés egyik különlegessége éppen az volt, hogy a rendezőnő a színpadot élő tévéközvetítés helyszínévé változtatta, és a nézők egyszerre láthatták a cselekményt saját szemeikkel és kivetítőn át.

Hétfőn, kedden, csütörtökön és szombaton az ünnepi Játékok a Ring Tetralógiájával folytatódik. Az első sorozat többi előadásához hasonlóan az MR3 Bartók Rádió ezekről is helyszíni közvetítést ad. Az idei ünnepi játékok többi előadásairól nem lesz internetes közvetítés, de a Mesterdalnokokat még le lehet tölteni a világhálóról, továbbra is 49 euróért.

Az ünnepi játékokat idén utoljára irányította Wolfgang Wagner, a zeneszerző unokája. A stafétabotot közös megegyezés alapján két lányának, a második házasságából született Katharinának és az első feleségétől való, jó három évtizeddel idősebb Eva-Pasquiernek adja át, aki eddig is operafesztiválok irányításával foglalkozott, például Franciaországban.