színház
2011. 11. 07.
Kaán Zsuzsát 25-én búcsúztatják
Kaán Zsuzsa szerkesztő, tánckutató, koreográfus búcsúztatását november 25-én, pénteken 12 óra 45 perckor tartják az újpesti Megyeri temető nagytermében - tájékoztatta a család az MTI-t.
Kaán Zsuzsa életének 65. évében, hosszan tartó, súlyos betegségben hunyt el; a Táncművészet című lap főszerkesztőjét, az operaházi Táncpaletta gálák rendezőjét október 19-én érte a halál.
Kaán Zsuzsa klasszikus balettművészetet tanult, 1964-től matematika filozófia szakra járt az Eötvös Loránd Tudományegyetemre.
Tanulmányai közben kezdte táncos karrierjét, fellépett a többi közt a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban, a Katona József Színházban és a Madách Színházban.
Húsz éven át volt 1969-től az Állami Balett Intézet (a mai Magyar Táncművészeti Főiskola) tánctörténet-tanára, nevéhez fűződik, hogy érettségi tárgy, majd főiskolai államvizsga tárgy lett a tánctörténet.
Az ő kezdeményezésére jött létre a Koreográfiai Stúdió, a jelenlegi koreográfusi tanszak elődje.
Közreműködött számos televíziós táncprodukcióban, táncfilmeket fordított, szövegeket írt. Ő volt a Tánctárlat és a Balett-ABC ötletgazdája, műsorvezetője.
1987-től a Centi Színpadnál dolgozott, majd az ebből szervezett Domino Színpad és Domino Táncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa lett. 1990-ben alapította saját társulatát, a Trionfo Táncszínházat.
1991-től volt a Táncművészet című lap főszerkesztője, 1992 óta kiadója is. Nevéhez fűződik a Táncpaletta - Magyar Sztárgála az Operában című évenkénti műsor. Ő alapította EuróPAS Magyar Táncdíj elnevezésű szakmai elismerést, és a díjról döntő kuratórium elnökeként, az elismerés producereként tevékenykedett.
2003-ban, a díj tízéves jubileumán hozta létre az EuróPAS-Gálát a Budapesti Operett Színházban, amelyet ezt követően évente megrendezett. 2000-ben alapította az Élet és Mozdulat című testkultúra magazint, 2006-ban Táncvarázs címmel verseny- és divattánc lapot hozott létre.
Számos publikáció, tanulmánykötet fűződik a nevéhez, köztük két nagyszabású monográfia Seregi Lászlóról (2005) és Kún Zsuzsáról (2010). 1998-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével ismerték el munkásságát.
Kaán Zsuzsa klasszikus balettművészetet tanult, 1964-től matematika filozófia szakra járt az Eötvös Loránd Tudományegyetemre.
Tanulmányai közben kezdte táncos karrierjét, fellépett a többi közt a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban, a Katona József Színházban és a Madách Színházban.
Húsz éven át volt 1969-től az Állami Balett Intézet (a mai Magyar Táncművészeti Főiskola) tánctörténet-tanára, nevéhez fűződik, hogy érettségi tárgy, majd főiskolai államvizsga tárgy lett a tánctörténet.
Az ő kezdeményezésére jött létre a Koreográfiai Stúdió, a jelenlegi koreográfusi tanszak elődje.
Közreműködött számos televíziós táncprodukcióban, táncfilmeket fordított, szövegeket írt. Ő volt a Tánctárlat és a Balett-ABC ötletgazdája, műsorvezetője.
1987-től a Centi Színpadnál dolgozott, majd az ebből szervezett Domino Színpad és Domino Táncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa lett. 1990-ben alapította saját társulatát, a Trionfo Táncszínházat.
1991-től volt a Táncművészet című lap főszerkesztője, 1992 óta kiadója is. Nevéhez fűződik a Táncpaletta - Magyar Sztárgála az Operában című évenkénti műsor. Ő alapította EuróPAS Magyar Táncdíj elnevezésű szakmai elismerést, és a díjról döntő kuratórium elnökeként, az elismerés producereként tevékenykedett.
2003-ban, a díj tízéves jubileumán hozta létre az EuróPAS-Gálát a Budapesti Operett Színházban, amelyet ezt követően évente megrendezett. 2000-ben alapította az Élet és Mozdulat című testkultúra magazint, 2006-ban Táncvarázs címmel verseny- és divattánc lapot hozott létre.
Számos publikáció, tanulmánykötet fűződik a nevéhez, köztük két nagyszabású monográfia Seregi Lászlóról (2005) és Kún Zsuzsáról (2010). 1998-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével ismerték el munkásságát.
További írások a rovatból
Interjú Pálffy Tibor színésszel külső-belső tényezőkről, színházi igazságról, és szerepről