Az ünnepségen jelen volt és az emlékműnél koszorút helyezett el Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége, a magyar hadisírgondozás védnöke is.

A honvédelmi miniszter beszédében emlékeztetett rá: Budakesziről 1132 férfi vonult be, hogy teljesítse a haza iránti kötelességét, közülük 186-an sohasem tértek vissza.

„ A többiek mai szemmel nézve elképzelhetetlen szenvedéseket kiállva járták meg a hadak útjának azon stációit, amelyekre a nagy háború forgószele vetette őket – a csatatértől a tábori kórházakon át a hadifogságig” - tette hozzá.

Hende Csaba szerint mindannyiunk kötelessége, hogy méltóak legyünk ehhez az örökséghez, mindenekelőtt úgy, hogy emlékezünk az elesettekre, s azokra is, akik hazajöttek.

Napjaink feladataira áttérve a honvédelmi tárca vezetője úgy fogalmazott, hogy 40 év és az utána következő 20 esztendő különféle adósságait kell pótolnunk, majd kijelentette: „nem élünk könnyű időket”. Utalt arra is, hogy életünk és munkánk eredményeit nem emésztheti fel az adósság, mely rendkívül pusztítóan hat az államra és minden egyes családra, de összefogással és akarattal legyőzhetjük a válságot.

Az összefogás szép példájaként említette az első világháborús szobor és a szoborliget újjáépítéséért tett helyi erőfeszítéseket, köszönetet mondva a munkálatokban oroszlánrészt vállaló Budakeszi Szépítő Egyesület vezetőinek, a város polgármesterének és az adományozóknak.

Az emlékmű felújítást anyagilag támogatta a honvédelmi tárca is. A miniszter szólt a magyarországi hadisírgondozás „abszurd” helyzetéről is, majd bejelentette: rövidesen elfogadja az Országgyűlés a problémára gyógyírt jelentő törvényt.

A felújított emlékművet és szoborligetet az 1930-as „első avatás” emlékének felidézése után Hidas Mátyás, a Budakeszi Szépítő Egyesület elnöke adta át a város polgármesterének, Csutoráné Győri Ottíliának (Fidesz–KDNP).

A település vezetője szerint a szobor az itt élő embereket összekötő újabb kapocs, ezért nagyon vigyáznak majd rá.

A haldokló katonát és az őt oltalmazó bajtársát ábrázoló alkotást Bíró László katonai ordinárius, tábori püspök szentelte újra, majd a vendégek és a helyi polgárok koszorúkat, virágokat helyeztek el az emlékmű talapzatnál.