Adonyi Sztancs János az MTI-nek elmondta: párhuzamos interjúkat készített az arisztokrata családok leszármazottaival, hogy megmutassa, a 20. század második felében átélt üldöztetés után miként élnek ma.

A könyvben olyan kérdésekre várt választ, minthogy a ma élő leszármazottak mit tartanak az arisztokráciát ért legnagyobb sérelemnek, melyek a legfőbb érdemei, sikerei a főnemességnek, milyen bűnök, mulasztások terhelik ezt a társadalmi réteget, illetve hogyan járulhatna hozzá az arisztokrácia az ország építéséhez.

"Megkérdeztem azt is, hogy igényelték-e a rendszerváltozás után döntési pozícióba került csoportok az arisztokrácia segítségét, vagy hogy miért nem tudta megszervezni magát a főnemesség az elmúlt húsz évben.

Mit nem bocsájt meg a társadalom a főuraknak és miért? Hogyan látják a történelmi elit jövőjét? Eleget tett-e hivatásának a magyar arisztokrácia?" - sorolta kérdéseit a szerző.

Megszólal a kötetben például báró Gudenus János, herceg Esterházy Antal, gróf Károlyi László, herceg Festetics György, báró Schell József, gróf Zichy László, Riedel Miklós és Lóránt, báró Atzél Ferenc vagy például Esterházy Péter író és fia Esterházy Marcell képzőművész is.

"Gyakorlatilag az összes élő magyar arisztokrata família megemlítődik, amely valamilyen szerepet játszott a magyar történelemben" - tette hozzá.

A könyv címéről szólva úgy vélekedett, hogy a magyar arisztokrácia 20. századi történelme az egyik legnagyobb "értékvesztés" története. "Több száz év kellene ahhoz, hogy a nemzet felneveljen egy olyan elitet, amelynek nemzetközi beágyazottsága is van. Ezt eldobni hatalmas bűn volt" - magyarázta Adonyi Sztancs János, aki szerint az egykori főnemesség kapcsolati hálója sokat sérült az elmúlt évtizedekben, de még mindig él.

"A Windsor-házzal való magyar arisztokrata kapcsolat közismert gróf Rhédey Klaudinán keresztül, aki II. Erzsébet ükanyja" - hozott fel egy példát az író, megemlítve: amikor Károly herceg Budapesten járt, megemlékezett arról is, hogy az ereiben magyar vér is csörgedezik.

"Ezt a kapcsolatrendszert használni kellene, hiszen konkrét gazdasági haszon is származhat belőle" - fogalmazott a szerző, majd hozzátette: egy-két arisztokrata család azért ma is szerepel a politikai életben.

"Sajnos máig élnek az előítéletek, például hogy a magyar főnemes ostoba, raccsol és kizsákmányolja a dolgozókat" - mutatott rá néhány sztereotípiára az író, megjegyezve, hogy a megkérdezettek többsége éppen ezért nem szívesen vett részt a kutatásban.

"Bizalmatlanok voltak, nem tudták, hogy ki vagyok és mit akarok. Miután elmagyaráztam, még akkor sem múlt el teljesen gyanakvásuk" - idézte fel a könyv előzményeit Adonyi Sztancs János, aki ma már mintegy hetven családdal áll kapcsolatban.

Az interjúk során átfogó képet kapott a magyar arisztokráciáról - tette hozzá. Olyan általános megállapításokhoz jutott, minthogy a magyar főnemesség megőrizte vallásosságát, nemzeti elkötelezettségét, valamint vonzódását a magas művészetekhez.

"A legjobban talán az fáj nekik, hogy soha senki nem kért bocsánatot az igazságtalanul elszenvedett sérelmekért" - magyarázta az író, aki szerint ennek elmaradása még a jogos anyagi kárpótlás hiányánál is bántóbbnak bizonyult az interjúk során.

Szerinte az egykori arisztokrácia ma élő tagjai közül senki nem volt képes a régi gazdasági befolyást visszaszerezni, de a szellemi pozíciójukat megtartották.

"Elég csak a két Esterházyra, Péterre és a fiára, Marcellre gondolni" - jegyezte meg. "Spirituális életükben sem következett be törés. Ma is több pap származik ebből a körből" - tette hozzá. Adonyi Sztancs János szerint egy ma élő, "átlag" arisztokrata inkább az értelmiséghez tartozik, vallásos, több nyelven beszél, de anyagi helyzete nem jellemzi a csoportot.

"Van, aki egy csepeli panelban lakik, más rózsadombi villában. Összességében elmondható, hogy azok élnek jó anyagi körülmények között, akik a rendszerváltás után telepedtek vissza Magyarországra. Akik itt maradtak, azoknak a nulláról kellett újrakezdeniük sokszor a hatalom akaratával szemben" - tette hozzá, majd idézte a ma Fertődön élő Esterházy Antal herceget, aki szerint "a rendszerváltozás meghatározó politikusai és gazdasági nyertesei nem akarták, hogy a hagyományra, kultúrára támaszkodó régi elit újjáéledjen; attól tartottak, ez a réteg gátolja majd az ő érvényesülésüket".

A kötet a szerző szerint hiánypótló, mivel a történettudomány nem foglalkozik "az ezeréves elit" jelenével. Adonyi Sztancs János kitért arra is, hogy időközben befejezte Arisztokraták ma című sorozatának harmadik kötetét, így a könyvek révén összesen hatvanhárom, a magyar történelemben fontos szerepet játszott családot ismerhet meg az olvasó.