építészet
2011. 10. 31.
Háromszáz évet "öregedett" a győri Vaskakas-ház
Az eddig feltételezettnél legalább háromszáz évvel idősebb Győr egyik látványossága, a Vaskakas-ház - közölte az épület átalakításában résztvevő egyik építész.
Józsa Ágota elmondta: eddig azt feltételezték, hogy a ház egyetlen etapban, 1840 körül épült, ezzel szemben a most folyó átalakításokat megelőző kutatások során szembesültek azzal, hogy már 1561-ből vannak utalások erre az épületre. Ezek szerint az 1537-től négy évtizeden át folyt várerődítési munkálatok részeként alakították itt ki a tábori rendész házát börtönnel, kápolnával.
Az egykori késő reneszánsz épületből egyetlen faldarab maradt meg. A következő bővítés a 18. század közepén történt, ekkor boltokat toldottak az utcafronthoz, majd néhány évtizeddel később - 1790 és 1792 között - emeletet húztak az épületre. Ez a szint azonban teljesen elüt az alsótól: boltozatok közepe fölé helyeztek főfalakat, ami az utókort meglehetősen bonyolult statikai megoldások alkalmazására készteti - jegyezte meg a szakember.
Józsa Ágota közlése szerint - jelzett téglák hiányában - ma már nem állapítható meg, hogy a következő fél évszázadban mikor került még egy szint az épületre, amely ekkor már nem a hadsereg, hanem egymást váltó polgárcsaládok tulajdona volt, majd egyikük 1924-ben a városnak adta el a házat. Ezt követően alakítottak ki először bérlakásokat az épületben.
A szakember megjegyezte: a harmincas években felvetődött, hogy vármúzeumot alakítanak ki itt, de a turisztikai hasznosítás terv - jelentős módosulással - végül egy étteremben öltött testet.
Az egykori késő reneszánsz épületből egyetlen faldarab maradt meg. A következő bővítés a 18. század közepén történt, ekkor boltokat toldottak az utcafronthoz, majd néhány évtizeddel később - 1790 és 1792 között - emeletet húztak az épületre. Ez a szint azonban teljesen elüt az alsótól: boltozatok közepe fölé helyeztek főfalakat, ami az utókort meglehetősen bonyolult statikai megoldások alkalmazására készteti - jegyezte meg a szakember.
Józsa Ágota közlése szerint - jelzett téglák hiányában - ma már nem állapítható meg, hogy a következő fél évszázadban mikor került még egy szint az épületre, amely ekkor már nem a hadsereg, hanem egymást váltó polgárcsaládok tulajdona volt, majd egyikük 1924-ben a városnak adta el a házat. Ezt követően alakítottak ki először bérlakásokat az épületben.
A szakember megjegyezte: a harmincas években felvetődött, hogy vármúzeumot alakítanak ki itt, de a turisztikai hasznosítás terv - jelentős módosulással - végül egy étteremben öltött testet.
További írások a rovatból
Beszámoló a 18. Velencei Építészeti Biennáléról
A végeredmény nem feltétlenül építészeti, hanem társadalmi kérdés is
Más művészeti ágakról
Tudósítás a "Szaporodnak a jelek" című Esterházy-konferencia első napjáról