Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke előadásában az írott szó kultúrájának fontosságát emelte ki, majd felhívta a figyelmet arra, hogy noha az irodalom az "anyanyelvbe legmélyebben beágyazott és abból táplálkozó" művészeti ág, nincs felsőoktatási intézménye, és az állami támogatási rendszerből is "folyamatosan a legrövidebbet húzza".

Az elnök kiemelte: az irodalmi műhelyek, folyóiratok számítanak a tehetséggondozás alapjainak, ám ehhez nagyon kevés támogatást kapnak, "pusztán szakmai elhivatottságból" végzik munkájukat a szerkesztőség tagjai, akik legtöbbször maguk is alkotók. Felelevenítette a könyvek megszületésének nehézségeit is, például hogy legtöbbször maguknak az alkotóknak kell előteremteni a megjelenéshez szükséges pénzt.

Szentmártoni rámutatott: az irodalmi élet intézményrendszere "kivérzett" az elmúlt években, honoráriumokat, ösztöndíjakat "megalázóan" alacsony összegben lehet csak elnyerni.

A szakma súlyos problémájának a könyvkiadás és könyvterjesztés monopolizálódását tartotta, ami a kis és közepes kiadók ellehetetlenüléséhez vezet majd az elnök szerint.

Szentmártoni üdvözölte a Márai-programot, de leszögezte: szükség van annak újraindítására az eredeti kondíciókkal és koncepcióval.

Az Írószövetség elnöke aggodalmát fejezte ki a vidéki folyóirat-hálózat ellehetetlenülése miatt, de üdvözölte a Nemzeti Kulturális Alap átalakítását célzó törekvéseket.

Kitért arra is, hogy a Magyar Írószövetség anyagi konszolidációja a rendszerváltás óta várat magára.

Osztovits Ágnes szerkesztő, a Helikon Kiadó irodalmi vezetője, aki betegsége miatt nem tudott jelen lenni, de előadását felolvasták, a könyvterjesztők "egekbe emelt" jutalékát kifogásolta, ugyanakkor leszögezte: a könyvszakmát is elérte a válság. Osztovits szerint a könyves világra jelenleg "egy félkapitalista-félszocialista rendszer" jellemző, mivel az állam csak részben vonult ki a területről, alapítványokon keresztül tovább finanszírozza azt, a rendszer pedig áttekinthetetlen.

A szerkesztő bírálta, hogy a könyvterjesztő hálózatok tulajdonosai előnyben részesítik kiadványaikat, és jelentős művek válnak elérhetetlenné.

Osztovits Ágnes arra hívta fel a figyelmet, hogy csak megfontoltan érdemes a könyvpiac magánszereplőit közpénzekből támogatni. Szerinte javítani kellene az irodalom sajtóban betöltött pozícióján is.

Mészáros Zoltán, a Veszprémi Ünnepi Játékok igazgatója a vidéki fesztiválokat elemezve elmondta: Magyarország a fesztiválok országa, a Magyar Turizmus Zrt. 2006-ban mintegy háromezer rendezvény számolt össze, ami azt jelenti, hogy szinte minden településre jut egy-egy fesztivál.

Az igazgató a Magyar Fesztiválszövetség adatait ismertetve arról is beszélt, hogy a hazai fesztiválok többsége a rendszerváltás után indult, ugyanakkor az elmúlt években az ágazat jelentős fejlődést mutatott: 2006-ban a megkérdezettek 30 százaléka mondta azt, hogy részt vett valamilyen rendezvényen, 2010-ben már 55 százalékuk.

Árbevételüket tekintve a fesztiválok többsége 10 millió forint alatti rendezvény, csupán 15 százalékot tesznek ki az 50 milliónál nagyobb bevételű programsorozatok. A forráslehetőségeket ismertetve Mészáros elmondta, hogy a fesztiválok költségvetésének mintegy fele állami pénzből származik (önkormányzati, NKA-s vagy minisztériumi támogatás), a jegybevétel 25 százalékot tesz ki, a szponzorációból és egyéb bevételekből a költségvetések 13-13 százaléka folyik be.

A fesztiválok évente körülbelül 10 milliárd forintot mozgatnak meg - mondta az igazgató, kiemelve: a számok azt mutatják az állami támogatás jelentősen megtérül nemcsak az adóbevételek, a munkahelyteremtés révén, hanem a turisztikai vonzerő növelésében, az országimázs erősítésében is.

Emellett a fesztiválok új kulturális javakat hoznak létre, és nem mellékes az sem, hogy a lakosság nagy része csak ezeken az eseményeken találkozik kortárs kultúrával - szögezte le az igazgató.

Szerinte az ágazat legégetőbb problémája a kiszámíthatóság hiánya, mint fogalmazott, ahhoz, hogy tervezni lehessen, már most, október-november folyamán tudniuk kellene a szervezőknek, hogy mennyi pénzre és hova lehet majd pályázni.

Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója arról beszélt, hogyan kelti az intézmény Magyarország jó hírnevét a világban. Mint fogalmazott: az intézet célja a magyarság nemzeti önképének újragondolása és ennek bemutatása nemzetközi szinten is.

"Hivatalos nyelven a stratégiai célunk hazánk újrapozícionálása tudományos, kulturális és kommunikációs szinten" - magyarázta Hatos Pál, aki szerint a hagyományos kultúrdiplomácia felett már eljárt az idő; a kulturális intézeteknek hálózatként kell együttműködniük a világban.

A Balassi Intézet céljairól szólva megemlítette többek között a magyar felsőoktatás központi marketingjének kialakítását - elsősorban a műszaki, természettudományi képzésre összpontosítva -, az egységes arculat megteremtését, valamint lokális részstratégiák kidolgozását. Kitért arra is, hogy remélhetőleg nemsokára sikerül egy új kulturális intézetet felavatni Pekingben.