Vitézy László filmrendező előadásában leszögezte: bár a magyar filmszakma még a legnehezebb időkben is képes volt világszínvonalú alkotásokat készíteni, most "bajban van".

Szerinte a jelenlegi helyzet megértéséhez a rendszerváltozásig kell visszanyúlni, hiszen akkor kezdődött a magyar filmszakmai vagyon "széthordása", "lebontása".

A legnagyobb problémának azt nevezte, hogy a szakma "virtuális pénzekből", kölcsönökből kezdett el filmeket készíteni, amiért a rendező szerint nem kis részben a korábbi kulturális kormányzatok be nem tartott ígéretei felelősek. Felidézte, mára olyan szinten eladósodtak az alkotók, hogy a kulturális kormányzat segítségére volt szükség ahhoz, hogy a producerek ne veszítsék el otthonaikat.

Vitézy László szerint a Magyar Mozgókép Közalapítvány nem látta el hatékonyan a feladatát, a szervezet "a szocializmusban nevet szerzett alkotóknak" segített továbbra is a pénzek fölött rendelkezni.

A rendező bírálta a jelenlegi filmes mesterképzést is, mint fogalmazott: a ma a filmművészeti egyetemen zajló oktatás nem segíti a nemzeti kultúra erősödését. A rendező üdvözölte a filmszakmai átalakulást, a Magyar Nemzeti Filmalap (NMHH) felállítását, a közmédia átalakítását.
Vitézy László a kilábalás lehetőségét a tévéfilmek gyártásában látja, a műfajt olcsóbbnak és külföldön könnyebben értékesíthetőnek nevezte.

Bírálta, hogy a magyar filmszakma fesztiválokra kezdett filmeket készíteni, szerinte ehelyett a filmvásárokra kellene koncentrálni. Kiemelte: a magyar irodalom a magyar filmesek kincsesbányája és irodalmi adaptációk készítésére buzdított.

Baki Péter, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum (MFM) igazgatója beszédében arra hívta fel figyelmet, hogy a magyar fotóművészet jelentős lemaradásban van Nyugat-Európához képest intézményi hátterét, finanszírozását tekintve.

Ugyanakkor rámutatott: Robert Capa, André Kertész neve külföldön "garancia a sikerre", és kitért arra, hogy a Szépművészeti Múzeum Lélek és test című kiállítása, amely a legjelentősebb magyar fotográfusok munkáit mutatta be, hetvenezernél több látogatót vonzott.

A magyar fotóművészet sikerét szerinte számos külföldi kiállítás bizonyítja, Londontól, Madridig, de a szakma elismertségét mutatja a kiváló, sokszínű oktatási rendszer is. Az igazgató megjegyezte: a fotográfusi szakokra mintegy tízszeres túljelentkezés van.

Az igazgató kiemelte: a magyar fotográfia szinte csak minimális állami, önkormányzati támogatást kap, szinte kizárólag a Nemzeti Kulturális Alap pályázataira számíthatnak. Felhívta a figyelmet, hogy a szakma bevételeit nem lehet előre tervezni, ugyanakkor a kiadások, például az intézmények fenntartása, állandóak.

Baki Péter egy önálló, budapesti fotográfiai múzeum létrehozását sürgette, szerinte ezáltal nemcsak a régió, hanem Európa egyik legfontosabb műhelye, szakmai központja jöhetne létre. Mint fogalmazott: ehhez nem kellene több, mint az épület, és egy átlagos magyar játékfilm költségvetése évente.

"Világos, nyílt beszédre van szükség" - szögezte le Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója. Elmondta, hazánkban válságba került a keresztény alapú, európai erkölcs, a klasszikus műveltség, a kultúra pedig perifériára szorult. Kiemelte: az elmúlt száz évben például egyszer sem fordult elő, hogy a Műcsarnoknak annyi támogatást sem adott kormányzat, ami az épületfenntartásra, bérek és járulékok kifizetésére elég. "Vannak olyan alapvető erkölcsi és kulturális, a szó eredeti értelmében vett nemzeti értékek, amelyekkel kapcsolatban egy nemzeti kormány nem köthet kompromisszumot" - szögezte le.

Megjegyezte, úgy tűnik, a kormány a bálványimádás bűnébe esett, "ahol a bálványt úgy hívják 3 százalék alatti költségvetési hiány". Szerinte jelenleg létkérdés a kulturális identitás megerősítése.

Gulyás Gábor szerint ehhez elsősorban azt kell a kulturális szférának eldöntenie, hogy milyen profillal, elvek és értékrendek mentén dolgozzon.

Az igazgató bírálta, hogy sokan nem művészi kvalitásuk, hanem politikai kapcsolatrendszerük révén "vindikálnak maguknak elismerést". Leszögezte, a művészetet meg kell szabadítani az "ideológia béklyóitól", mert "a jó művészet soha nem lehet a politika szolgálólánya". Utalva a botrányt kavart pekingi magyar kiállításra, elmondta, a Műcsarnok örömmel vállalná a külföldi kiállítások magas színvonalú megtervezését, lebonyolítását "a hazai mutyizásoktól nem befolyásolt módon".

A magyar képzőművészet nemzetközi elismertetéséhez Gulyás Gábor szerint nélkülözhetetlenek az elméleti alapú elemzések, monográfiák, amelyek képesek világosan érvelni, hogy miért értékes egy műalkotás. Szerinte az oktatási reform lehetőséget kínál a megújulásra, de szerinte erősíteni kell a kommunikáció területén is.

Szakmailag releváns, illetve a nagyközönségnek szóló közérthető művek megírására bíztatott. Megjegyezte, a pénztelenség megoldását enyhíthetnék a látványsportokhoz hasonló adókedvezmények, vagy például a műkereskedelemből befolyó adók egy részének átadása a szakma részére.

Új fórumok létrehozásának szükségességét hangoztatta, ezt szolgálja majd 2014 tavaszától jelentkező Budapest Biennále, amely a magyar képzőművészet legfontosabb eseményévé válhat.