Vathy Zsuzsa író, újságíró a Magyar Művészeti Akadémia nevében felidézte a változatos életutat, a számos vargabetűvel megtoldott pályakezdést, például hogy Szakonyi Károly íróvá válása előtt volt csomagoló, kocsikísérő, betanított munkás, képügynök is.

Vathy Zsuzsa megemlítette, hogy Szakonyi Károly előbb a Színművészeti Főiskolára, majd a Repülőtiszti Főiskolára felvételizett sikertelenül. Ez utóbbi után azonban rögtön behívták sorkatonai szolgálatra, a katonaságnál szerzett élményeiből születtek első írásai is. Az írónő kitért arra is, hogy a Németh néven született alkotó anyai nagyszülei szülőfalujának, Szakony nevét vette fel előbb írói, majd polgári névként is.

Vathy Zsuzsa méltatásában kiemelte: 1970-ben született az Adáshiba című drámája, ami világsiker lett.

A közhelyszerű drámai szituációkra épített mű magán viselte szinte az összes Szakonyi-műre jellemző humort, az abszurditásra való fogékonyságát – méltatta az írónő Szakonyi Károlyt, akit Thomas Mann Varázshegyére utalva "az élet kivételesen féltett gyermekének" nevezett.

Ugyanakkor megemlítette, hogy az író nemcsak prózájával, drámáival aratott sikert, ő a magyar hangjáték legsikeresebb művelője is.

Kalász Márton költő, műfordító a Magyar Írószövetség nevében köszöntötte az írót. Felidézte első találkozásukat egy pesti presszóban, majd méltatta Szakonyi Károly "egyéni, kemény hangú" írásait. Mint mondta, Szakonyi Károly első drámai műve, az Életem, Zsóka kisebb botrányt is kiváltott, a kultúrpolitikai vezetők ugyanis nem nézték jó szemmel, hogy a darabban Rácz elvtárs öngyilkos lesz; azt szerették volna, ha az író más halálnemet választ számára.

Kalász Márton leszögezte: a magyar drámairodalomban új fejezet kezdődött Szakonyi Károly, Görgey Gábor és Csurka István színre lépésével.

A Magyar Írók Egyesülete nevében Kiss Dénes elnök méltatta az írót. A költő, műfordító elmondta: 53 éven át tartó barátság fűzi Szakonyi Károlyhoz, először az egykori Egressy Klubban találkoztak. Kiss Dénes méltatta az író humorát, valamint a magyar novellairodalom megújítójának nevezte Szakonyi Károlyt.

A kedd esti születésnapi köszöntésen az íróval Farkas László irodalomtörténész beszélgetett. Szakonyi Károly elmondta: a drámákhoz mindig a novellák felől közelített, ebben példaképe Csehov volt.

Felidézte, hogy a színművészetire a felvételi vizsgát Gobbi Hilda és Ladányi Ferenc tartotta, akik amikor megtudták, hogy ír is, arra biztatták, hogy inkább válassza az irodalmat a színészet helyett.

Az író megjegyezte, szerencsésnek érzi pályáját, drámaíróként mindig megrendelésre dolgozott, sosem kellett megélnie, hogy visszautasítsák valamelyik művét. Kitért arra is, hogy minden műve saját élményre épül, de ezek csak a valóságalapot szolgáltatják az íráshoz.

Szakonyi Károly arról is beszélt, hogy az 1962-ben megjelent Középütt vannak a felhők című kötetét dedikálta épp a könyvhéten, amikor Benedek András dramaturg rávette, hogy próbálkozzon a drámaírással.

Egy évvel később ösztöndíjat kapott a Nemzeti Színházba. Az Életem, Zsóka kapcsán felidézte, hogy mennyire jó szereposztást kapott, a darabban Domján Edit, Sinkovits Imre és Kállai Ferenc játszották a főszerepeket. Az ő kiállásuk mentette meg végül a bemutatót.

Az író a hangjátékai kapcsán elmondta, hogy a műfajt egyfajta átmenetnek látja a dráma és a novella között. Felidézte, hangjátékai a világ számos országába eljutottak, még Japánba is. Szerinte mindezt annak köszönheti, hogy a nyugati értelmiség ezek alapján próbálta megtudni, mi zajlik a vasfüggönyön túl. Szakonyi Károly kitért arra is, hogy bár írt forgatókönyveket, a filmes műfajjal nem volt szerencséje, végül egyik sem került vászonra.

Az író beszélt újabb írásairól is, többek között A tűz bűvöletében - Álomirodalom című novelláskötetéről is, amelyet "szürreális portrésorozatnak" nevezett. Mint mondta, ezekben saját, írókról szóló álmait írta meg, egyfajta "álomszerű irracionalitásban" fogalmazta meg műveik lényegét.

A születésnapi ünnepségen többek között Halász Judit, Baranyi Ferenc, Görgey Gábor és Málnay Levente köszöntötte Szakonyi Károlyt.