Arany János-díjat vehetett át Kiss Benedek költő, Vári Fábián László költő és Jánosi Zoltán irodalomtörténész, Gérecz Attila-díjban részesült Kele Fodor Ákos költő.

Vasy Géza irodalomtörténész a díjazott Kiss Benedek költészetét méltatva elmondta: legjelentősebb alkotásaiban "a látvány és látomás, a tárgyiasság és szimbolikusság, a mítoszi jelleg leheletfinom egységét valósítja meg" úgy, hogy a természetről, a szerelemről, családról, hitről, életről és elmúlásról írva mindannyiunkat képes megszólítani".

Vári Fábián László első kötete Széphistóriák címmel jelent meg 1991-ben - emlékeztetett Mezei Katalin író, költő, hozzátéve: az alkotónak azóta 6 verses kötete látott napvilágot. A 2011-ben megjelent Tábori posta című könyvben önéletrajzi írások szerepelnek.

N. Pál József irodalomtörténész arról szólt, hogy Jánosi Zoltán irodalomtörténész olyan ember, "akiben a líra, a tudomány, a szigor és az életre való rácsodálkozás" együtt él.

Kele Fodor Ákos költő munkásságát Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár méltatta. Kiemelte, hogy Kele Fodor Ákos Textolátria című kötetében (JAK-PRAE.HU) újraéleszti az avantgard képverseket, fontos számára a kép, a film, a szó és a színjátszás egyaránt. A színház, amelyet vándorszínészekkel juttat el kicsi erdélyi falvakba a commedia dell 'arte eszközeivel, misszionárus munka is.

Az Írószövetség 1956-os szereplésének tanulsága, hogy az írástudóknak a nehéz történelmi helyzetben a nemzet ügye melletti feltétel nélküli kiállás a feladatuk - hangsúlyozta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, amikor megkoszorúzták az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét megörökítő táblát az írószövetség székházának falán. Mint mondta, a forradalom és szabadságharc eseményeit nem lehet reálisan és mértéktartóan elemezni az írószövetség korabeli tevékenységének elemzése nélkül.

Emlékeztetett arra, hogy az írószövetség november 12-én hozta nyilvánosságra azt a kiáltványt, melyben az írók nagy része kiállt a demokratikus választások és az emberi szabadságjogok teljessége mellett, a december 28-i taggyűlésen a résztvevők hitet tettek a forradalom mellett. A következő év, 1957. január 17-én a kormány rendeletben oszlatta fel a szövetséget azzal az indoklással, hogy az írók nyíltan szembehelyezkedtek a konszolidációs törekvésekkel, a Magyar Népköztársaság érdekeivel ellentétes tevékenységet fejtettek ki. Számos írót, többek között Déry Tibort, Fekete Gyulát, Zelk Zoltánt, Varga Domokost, Buda Ferencet ítélték börtönre.