Egy titokzatos vonzalom nyomába eredt Szigethy Gábor irodalomtörténész. Márai Sándor, a befutott író és a gyönyörű, tehetséges ifjú színésznő, Mezei Mária a negyvenes évek elején találkozik, s mindkettőjük életében fordulat következik.

A sok képpel és dokumentummal illusztrált album, egy, a világ elől eltitkolt szerelem történetét tárja az olvasó elé. A kötettel egyidőben jelenteti meg a Helikon Kiadó Márai Sándor Sirály című regényét is, amelyben fellelhetőek e szerelem motívumai.

Szigethy Gábor az MTI-nek elmondta: húsz évvel ezelőtt kapta meg Lelbach Jánostól, Mezei Mária özvegyétől a kézirat- és fotó-hagyatékot, és már 1992-ben megtalált néhány 1945 és 1948 közötti Márai-levelet.

A kapcsolat történetének megismeréséhez húsz év alatt jutottam közelebb a sok rendezetlen, nehezen olvasható papírból, elsősorban Mezei Mária különböző jegyzeteit, naplófeljegyzéseit kutatva - mondta a kötet szerzője.

Hozzátette: ezzel párhuzamosan kutatta a Márai Sándor naplóiban fellelhető finom, nehezen értelmezhető utalásokat, kettőjük rejtjeleit, valamint keresett korabeli újságcikkeket, történeti anyagot.

Mint mondta, például az író 1943. december 6-i akadémiai székfoglalójáról szóló anyagokból sok minden kiderült: hogy Mezei Mária ott volt, és az is, miként élte át azt, hogy volt szerelmével nem találkozik, csak távolról látja.

Aznap este hosszú feljegyzése szól arról, belehal, hogy nem szereti őt Márai Sándor. Leírja, mit élt át: ott áll a terem hátsó sorában, érzékeli, hogy egy pillanatig Márai is látja őt, de ezután még két évig nem találkoznak.

Szigethy Gábor szólt arról, hogy a kapcsolat vélhetően 1941 januárjától késő őszig tarthatott - biztos határok nem tudhatók -, ekkor hagyta ott Márai a színésznőt.

Erre az enged következtetni, hogy ekkoriban mutatják be a Tűzvész című angol darabot, amelyről két év múlva úgy ír Mezei Mária a naplójában, hogy rosszul játszott benne, mert szerelmi fájdalmát nem mint színésznő, hanem magánemberi fájdalmából építette fel.

Szigethy Gábor beszélt arról is, hogy Mezei magát a szakítást is megírja, de nyilvánosságra került szövegeiben - az 1981-ben megjelent, Vallomástöredékek című kötetben - nem írja le Márai nevét, csak naplójában.

Az akkori Auguszt cukrászdában ülve kaviáros szendvicset esznek, Márai udvariasan, szinte bocsánatkérő mosollyal közli vele, hogy nincs rá szüksége, ő művész, neki más dolga van.

"A könyv erről szól, miért törvényszerű, hogy ennek a két embernek a találkozása, kapcsolata nem tarthat hosszabb ideig" - mondta a szerző.

Szólt arról is, hogy az 1943-ban született Sirály című regény, lényegében - transzformált alakban - ennek a szerelemnek a története, tehát a műnek sűrű magánéleti háttere van. A regényben felismerhetőek azok a mondatok, amelyeket Mezei Mária ír naplójában korábban.

Mint az irodalomtörténész mondta, Márai 1943 decemberében leírja naplójában, hogy becsületes embernek belső emigrációba kell vonulnia. Leányfalura megy, nem lép nyilvánosság elé 1945 tavaszáig. Mezei Mária pedig elmenekül a Tátrába, nem lép színpadra 1944-ben, csak 1945 tavaszán érkezik vissza Pestre.

Ha jól sikerült a könyv, az derül ki belőle, hogy két ember bonyolult magánéleti problémái miként ötvöződnek a nagyon bonyolult kor problémáival - mondta.

Szigethy Gábor kitért arra, hogy Márai nős volt, és ugyan egész életében vonzották a nők, soha nem hagyta ott a feleségét, tehát ő máshogy élte át a kapcsolatot. Mezei Mária számára élete legnagyobb szerelmi és szellemi találkozása volt Márai Sándor.

Élete során később is, a legrosszabb pillanatokban is - 1965-ben például, amikor Márai betiltott író - hivatkozik rá, idézi őt - mondta Szigethy Gábor.

Szólt arról is: pár éve kiadta Mezei Mária édesapjához írott leveleit, amely a harmincas évek színészéletének története, Mezei Mária szemszögéből.

Ez a könyv Mezei Mária életét a 40-es évek végéig követi. Az 50-es évek rengeteg dokumentuma, Révai Józseffel való levélváltása, a liliputi színházba és az Operett Színházba való száműzetése külön történet. A legfantasztikusabb pedig Mezei Mária kamaszlányként írt remek naplója - mondta.