A régészt, akinek nevéhez számos oszmán építészeti emlék feltárása és megóvása fűződik, 87 éves korában, október 11-én érte a halál.
Gerő Győző 1924. május 16-án született Budapesten.

1952-ben az ELTE régész szakán szerzett diplomát, de már 1950-től a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott, az intézmény tudományos munkatársa, majd 1987-es nyugalomba vonulásáig tudományos főmunkatársa volt. Kandidátusi fokozatot 1975-ben szerzett.

Címzetes docensként az ELTE régészeti tanszékén török régészetet oktatott, kutatási területe a hódoltsági török régészet, azon belül főleg az építészeti emlékek épületrégészeti kutatása volt.

Budapesten a Gül baba türbe, a Király fürdő és a Rác fürdő állt figyelme középpontjában.

Pécsett Jakováli Haszán dzsámijának és Idrisz baba türbéjének rendbehozatalában működött közre, Siklóson megtalálta Malkocs bég dzsámiját. Utóbbi helyreállításában való részvételéért a város díszpolgárai sorába választotta.

Szigetváron a Szulejmán szultán és az Ali pasa dzsámi feltárása fűződik nevéhez, Szászváron az oszmán védőműrendszer elemeit azonosította, Egerben a Valide fürdő feltárásában működött közre.

Utoljára az esztergomi Uzicseli Hadzsi Ibrahim dzsámi restaurálásában vett aktívan részt; megnyitásakor ő tartotta az avatóbeszédet.

Az oszmán-török építészet Magyarországon (dzsámik, türbék, fürdők) című kötete 1980-ban jelent meg a Művészettörténeti füzetek sorozatban. Önálló munkákban ismertette Buda és Pécs török kori emlékeit, tanulmányokat publikált hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban.

Munkásságának elismeréseként Móra Ferenc-díjban, Magyar Műemlékvédelem-díjban, Pécsett Pro Communitate-díjban, illetve Baranya megye tudományos díjában részesült. 1997-ben Süleyman Demirel köztársaság elnöktől a Török Köztársaság Becsületrendjét vehette át a magyarországi oszmán építészeti emlékek megóvásában és ismertté tételében szerzett érdemeiért.