Lánczi András, a kötet szerkesztője elmondta, hogy a 340 oldalas könyvet a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének PhD-hallgatói írták, informatív táblázatok is helyet kaptak benne.

Körösényi András politológus szavai szerint a tíz hallgató imponáló alapossággal írta meg a könyvet. A fiatal kutatók bemutatják a radikalizmus XX. század első feléből származó előtörténetét, "amelytől a mostaniak elszakadtak", valamint elemzik tömegbázisukat, illetve jövőjüket is megpróbálják felvázolni.

Kitért arra, hogy a szerzők a szélsőjobboldali és a nemzeti radikalizmust valló pártokat igyekeztek szétválasztani egymástól. Mint hangsúlyozzák, a folytonosság megszakadt az 1945 előtti szélsőséges pártokkal, mivel "ez egy másik pártcsalád", mint a korábbiak.

A szakértő kifejtette: nyugaton a bevándorlásra adnak választ a nemzeti radikálisok, és a nemzeti identitás, valamint a kulturális gyökerek megőrzését szorgalmazzák.

A nemzeti radikalizmus szerint a romák és a globális hatások a nemzeti egységet megbontják - tette hozzá. Szólt arról, ezek a pártok általában ellenzékben vannak, protestszavazatokat kapnak, populista jegyeik mindenhol megmutatkoznak, ugyanakkor sokszínűek.

Enyedi Zsolt politológus rámutatott: a szélsőjobboldal mint téma a politológusok körében rendkívül népszerű. Meglátása szerint ezen pártok esetében "nem szerencsés pártcsaládról beszélni", mert nem közös az eredetük, más a szociális bázisuk, mások a profiljaik és céljaik.

"Közöttük az átfedés elég kevés", gazdaságpolitikájukban, nemzethez való hozzáállásukban is elég nagy különbség van, az elit- és bevándorlás-ellenességben azonban megegyeznek. A hatvanas évekhez képest megerősödtek, de a felük "leszálló ágban van Európában" - jegyezte meg.

Beszélt arról, hogy a radikálisok megerősödésében szerepe van a hetvenes évek válságának is, amelyből ugyanakkor eleinte a szélsőbaloldali pártok profitáltak.

Miután pedig társadalmi-kulturális változások zajlottak Nyugat-Európában, amelynek egyik legjelentősebb eleme a bevándorlás, népszerűbbek lettek a radikális pártok. A radikálisok a bevándorlás-ellenes akciók révén ugyanakkor védeni kezdtek olyan kulturális ideákat is, mint például a férfiak és nők egyenlősége - hangsúlyozta.

Enyedi Zsolt szerint sikereik titka az, hogy a társadalmakban megjelent a bevándorlás korlátozásának igénye, de majdnem ennyire hangsúlyos az "elit-kartell és az állami bürokrácia elleni lázadás". A keletieknél a rendszerváltás utáni gazdasági-társadalmi felemelkedés elmaradása is a radikálisok táborának növekedését vonta maga után - állapította meg a politológus.