Ivo Livi néven anyakönyvezték, munkás szülei kétéves korában menekültek a fasizmus elől Franciaországba.

Fiuk Marseille-ben nőtt fel, és már tizenegy éves korától dolgoznia kellett. Volt lapkihordó, kazánkovács, fodrászsegéd és megpróbálkozott a sanzonénekléssel is.

A második világháború után a nagyobb lehetőségekkel kecsegtető Párizsba utazott, itt figyelt fel a tehetséges és jóvágású fiatalemberre Edith Piaf. A francia sanzon nagyasszonya rendszeresen foglalkoztatta éjszakai mulatójában, egy idő után gyöngéd szálak is összefűzték őket.

Montand a közönség kedvence is lett, és 1946-ban Marcel Carné Az éjszaka kapui című filmjében kamera elé is állhatott.

A fordulópontot az 1951-es év jelentette életében: ekkor rendezte meg első párizsi koncertsorozatát, és ekkor kötött házasságot a híres színésznővel, Simone Signoret-val.

A frigy nagyot lódított színészi karrierjén is, 1952-ben elkészült máig leghíresebb filmje, A félelem bére. A vonzó, férfias Mario szerepét épen rá szabták, és Montand elindult a világhír felé, 1957-ben feleségével forgatta a Salemi boszorkányokat, 1961-ben a Szereti ön Brahmsot? Ingrid Bergmannal.

A hatvanas évek elején Hollywoodba is tett egy rövid kirándulást, a Szeressünk című gyengécske vígjátékban együtt játszott Marilyn Monroe-val. A lapok címoldalára persze nem ezért került, hanem mert rövid kalandba bonyolódott partnernőjével.

Európába visszatérve emlékezetes alakítást nyújtott Alain Resnais A háborúnak vége, Costa Gavras Tökéletes bűntény és Z., vagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjeiben. Kiváló volt vígjátékokban is, utolsó nagy sikerét Claude Berri két, 1986-ban készült filmjében aratta (A paradicsom, A pokol).

Montand kellemes, simogató hangján számos sanzont vitt diadalra, köztük Kozma József híres Hulló levelek című dalát.

Énekesként az egész világot bejárta, 1957 tavaszán Budapesten is fellépett.

Hosszú ideig aktívan politizált a baloldalon, az ötvenes években lelkes barátja volt a Szovjetuniónak. A sztálini terror leleplezése, az 1956-os magyar forradalom leverése után szembefordult korábbi nézeteivel, Csehszlovákia 1968-as megszállása pedig végképp kiábrándította.

Yves Montand és Simone Signoret évtizedeken keresztül, az asszony 1985-ben bekövetkezett haláláig álompárnak számított, de az is köztudott volt, hogy a férfi nem a hűség szobra.

Montand hatvanhét éves volt, amikor nála majdnem negyven évvel fiatalabb második felesége gyermekkel ajándékozta meg.

1991 őszén ismét forgatni kezdett, de a filmet nem tudta befejezni, szívroham vitte el hetvenéves korában, 1991. november 9-én. A Pére Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra, szülővárosában szobor őrzi emlékét.