Dalos Lászlót rövid, súlyos betegség után október 10-én, hétfőn érte a halál. Búcsúztatását szűk családi körben tartják.

Dalos László 1924. november 19-én született Budapesten. Már 13 éves korában elhatározta, hogy színházi riporter lesz. Érettségiző pesterzsébeti diákként 1943-ban megnyerte az országos középiskolai tanulmányi versenyt magyar nyelv és irodalomból.

Magyar-olasz szakon végzett a budapesti egyetem bölcsészkarán. A Magyar Rádió irodalmi osztályának 1946-tól 10 évig, a Film Színház Muzsika című hetilapnak 1957-es indulásától egészen megszűnéséig, összesen 33 és fél évig volt munkatársa. Fordított operákat (Verdi: A szicíliai vecsernye, Lajta Lajos: A kék kalap), számos operett versbetétjeinek szerzője.

A legváltozatosabb műfajokban több ezer újságcikk, 29 színpadi és rádiós játékban több száz dalszöveg, hét önálló könyv és hét fordításkötet fűződik a nevéhez. Olasz, német, francia, orosz, angol, latin, lengyel és horvát szerzők műveit ültette magyarra.

Eisemann Mihály zenéjére ő írta a verseit a második világháború utáni magyar színháztörténet egyik legnagyobb operettsikerének, a Bástyasétány 77-nek. Ebben csendül fel legismertebb alkotása, A vén budai hársfák, amelyből örökzöld sláger lett.

A Táncsics Mihály-díjat 2006-ban, a Nádasdy Kálmán-díjat 2007-ben kapta meg.