A légzés a biológiai létezés elengedhetetlen feltétele. Az ember világban való létének organikus és múlandó természetéről a legegyszerűbb tapasztalat a lélegzés. A keletkezés és az elmúlás, a kezdet és a vég misztériumát, az örök körforgást foglalja magában.

A keleti vallások, filozófiák, buddhizmus, taoizmus szerint az élőlények minden lélegzetvétellel újjászületnek, s minden kilégzéssel kicsit meghalnak. Ez a ciklikusság jellemzi az életet. Több kortárs műalkotásnál is megjelenik ez a téma.

Bill Viola Messenger (1997) című videoinstallációjában egy meztelen férfit látunk, aki lassan emelkedik ki az örvénylő vízből. A felszínre érve kinyitja a szemét és mély lélegzetet vesz, mely szinte kiáltássá fokozódik, majd a folyamatot újrakezdi, és visszasüllyed a mélybe. Bill Viola a létezés folytonosságát és ciklikusságát emeli ki, ami ugyanakkor nála mindig transzcendens.

Süli-Zakar Szabolcs és Imre Sándor 2009-es Lélegzet című videó- és hanginstallációja egy urbánus környezetben emlékeztet az ember ősi valójára, a világ alapvetően ciklikus természetére.

Koronczi Endre Sóhaj című videóján körülbelül hatvan ember „sóhajtozik”. Koronczi arra volt kíváncsi, hogy mit kezdenek az emberek azzal a kérésével, hogy sóhajtozzanak a kamerájába.

Ez a mű nem az örök körforgásnak állít emléket, nem az elmúlásról és az újrakezdésről szól, egyszerűen csak azt szeretné megtudni, hogy az emberek mit értenek sóhajtozáson. A vizsgálódás elég tanulságos eredménnyel járt, két emberen kívül mindenkinek a szomorkodás jutott eszébe, a mű egy társadalmi valóságról ad képet.

Szabó Károly Légzés-teszt című videó-installációján öt férfi lélegzik ötszög alakban. Az ötszög közepén öt projektor vetíti a férfiak be- és kilégzését öt szemmagasságban elhelyezett fehér ingre. A mű érdekessége, hogy csak testeket látunk, a fejek lemaradtak. A légzés elengedhetetlen feltétele a fej, mert vagy a szánkon, vagy az orrunkon keresztül veszünk levegőt, és ezeken is fújjuk ki. Akkor miért maradtak le a fejek?

Lavoisier francia természettudóst a francia forradalomban lefejezték, de mielőtt erre sor került, Lavoisier megkérte a hóhér segédet: miután levágták a fejét, nézze és számolja meg, hogy hányat tud még pislogni. Arra volt kíváncsi, hogy meddig marad még eszméleténél, miután lekerült a feje a testéről.

Dosztojevszkij egyszer azt nyilatkozta, hogy őt csak a tudatosság magasabb fokán élő emberek érdeklik. A légzés a létezés elengedhetetlen folyamata, normál esetben nem is figyelünk rá, szervezetünk elvégzi magától. Most – és a többi említett esetben is – egy erőltetett fizikai folyamatot látunk, a normál légzéstől eltérőt. Nem így lélegzünk, és nem is így élünk, tehát nem tudatosan. Azért nincsenek fejek, mert úgy tűnik, lélegezni és létezni lehetséges, egy elemi, ösztönös, tudatosság nélküli szinten is.

Azonban lélegezni és létezni lehetséges tudatosan is. A jógában, az öt tibeti rítus célja a boldogabbá, egészségesebbé, és fiatalabbá válás. Ennek alapja a lassú, mély és egyenletes légzés. Közvetlen kapcsolat van a légzés minősége és az alkalmazott rítus által elérhető előnyök között. A legtöbb ember tüdő kapacitásának csak felét, kétharmadát használja. A tudatos mély légzés több oxigént juttat a véráramba, és így új erőt és energiát ad.

Mindennapi élmény lehet a mi kultúránkban is a tudatos légzés. Szülésnél a jó légzéstechnika kifejezetten megkönnyíti az anya helyzetét, kisebb fájdalmat érez, jobban tud koncentrálni, szeretkezésnél tudatos lélegzéssel nagyobb gyönyörhöz juthatunk. A halált rendszeresen az utolsó lehelet kifejezéssel illetjük, és a végső leheletünkig szoktunk küzdeni.

Kevés egyszerűbb és nyilvánvalóbb metafora van, mint a légzés, kevés dolog fejezi ki jobban, hogy egyszerre vagyunk materiális és spirituális, ösztönös és tudatos lények. A tudatos, szabályozott légzés az erőfeszítés metafizikai tartalmára utal.

Visszatérve Lavoisier-ra, miért hoztam párhuzamba ezzel a művel?
Mert úgy gondolom, hogy különbség van az élni és a létezni között. A lét egy kicsit tágabb fogalom, mely azzal foglalkozik, hogy mi dolgunk itt az életben, honnan jövünk, mi az a semmi, amiből jövünk, és mi az a semmi, ahová eltűnünk. Az emberi egzisztencia, az élet és halál, a halhatatlanság kérdése, a láthatón túli kutakodás.

Lavoisier erőfeszítést tett, megugrotta a lehetetlent, biológiai légzés, élet nélkül próbált tovább létezni, kutakodni és válaszokat kapni. Ő, mint természettudós megpróbálta legyőzni a természetet, hogy megértse a természetet. A légzés az élet elengedhetetlen feltétele, nem is figyelünk rá, szervezetünk elvégzi magától.

Farkas Viola
2011. október 05.
Egri Kis Zsinagóga Galéria
Hibay Károly utca 7.