Berlinben Kroisberg adott szállást nekem, ahol egy lefoglalt házban laktam. Ma már nehéz ezt elképzelni: egy egész, sokemeletes iskolát kipingáltak kívülről, és belaktak a punkok. Persze azok a punkok, akik annak idején a berlini és amsterdami képeslapokról vigyorogtak rózsaszín, piros és zöld, irokéz tarajos hajjal, szóval egyáltalán nem a nyomor-punkok voltak, akiket jóval később Portugáliában és Spanyolországban láttam. Ebben a lefoglalt házban villany, hideg-meleg víz, és talán még telefon is volt. Mi pedig egyszerűen beköltözünk egy üres szobába, otthagytuk a cuccainkat, és egy pillanatig sem kellett aggódnunk amiatt, hogy mi lesz a holminkkal, illetve velünk.

Ekkoriban voltam az első romkocsmában, s nem akarok hazudni, de mintha épp az Einsturzende Neubautent hallottam volna valamilyen lepusztult helyen. Kroisberg virágzott: lefoglalt lakások, tarajos punkok, törökök és mindenhol szakadt, laza emberek ténferegtek, a Volks Park pedig olyan volt, mintha a hippizmus fénykorát éltük volna. (Ekkor már túl voltunk az Állatkert első, és pár évvel megelőztük a második heroin-nyomorát.)

Különös út vezetett innen Amsterdamba: a szigorúan körbezárt (fél)városból egyetlen, katonákkal őrzött út vezetett nyugatra, keresztül az akkori NDK-n, s ha itt, a kapuban felvett valaki, az biztos, hogy Nyugat-Németországig meg sem állt – merthogy ezt helikopteres őrök és géppisztolyos katonák biztosították.

Soha nem láttam annyi őrült embert, mint ott: még mindig emlékszem a papcsuhás fickóra, aki kutyát vezetett pórázon, s hasonló eszement emberek társaságában várakozott arra, hogy egy autós felveszi. A legőrültebb emberek is kaptak – hamarosan – fuvart. S végül, ahogy a sok-sok bolond közepette végül Amsterdam határába értünk, mintha a világ központjába tartottunk volna: a fények, neonos utcák, különös házak mintha az elfeledett paradicsomot tárták volna fel előttem.

Amsterdamban külhoni magyarok között laktam, akik némi hozzáértéssel mutatták be nekünk ezt a különös várost, a maga foglalt lakásaival - amit ott squat-nak neveztek -, füstös kocsmákkal, és mindenek felett a szememben Central Parkká duzzadó Vondel Parkot. A belvárosban 100 méterenként utcazenészek játszottak, a park nyüzsgött a szakadt emberektől – és én úgy éreztem magam, mint egy vizonált hippi mennyországban. Itt egy lepusztult gyár szolgált koncerthelyszínül, bár nem emlékszem, ki játszott. Egyébként is, a város lüktetett az élettől: nyüzsögtek a zenészek és minden kis sarokban élő muzsika szólt.

Hosszú, kalandos út vezetett haza, akkor még ismeretlen volt számomra a 2000 km-es stoppolás. Végül Hegyeshalomnál bezártak éjszakára, s aztán hosszasan kérdezősködtek Tatabányán, az akkori Államvédelmi Hatóságnál nyugati tapasztalataimról (most így, utólag is elnézést kérek azoktól a nyugati barátaimtól, akiknek a címét megtalálták a motyómban, és talán – szabad – otthonukban is zaklattak emiatt).

Nyomort kerestem, és lazaságot találtam. Itthon nem volt munkanélküliség, s bár az épületek messze nem ragyogtak, romkocsma, foglalt ház és nyomorgó tömegek – sem voltak.

Berlinben azidőtájt jártam utoljára, amikor leomlott a fal, Amsterdam azonban kultikus hellyé vált számomra, ahová vagy 15 évig évente egyszer-kétszer ellátogattam. Nagyon röviden jellemezve a változást: amikor először jártam ott, 100 méterenként egy-egy utcazenész ült, rendőrt egész egyszerűen nem lehetett látni, s ottani ismerőseim azt mondták, személyigazolványra nincs szükség, ugyanis a rendőrnek el kell hinnie azokat az adatokat, amit bemondanak. Pár évvel később, amikor ösztöndíjjal jártam arra, professzorom elmesélte, hogy tanítványát leállították a rendőrök Magyarországon, amikor egy orosz laktanyát akart lefényképezni – és egyszerűen nem értette, hogyan lehetséges ez.

Amikor legutóbb jártam Amsterdamban, vagy hat éve, 5 percenként elment egy rendőrautó, két gyalogos, egy kerékpáros, aztán pedig egy motoros rendőr az utcánm. Megálltam cigarettát sodorni egy helyen, ami egykoron virágzó utcazenész-paradicsom volt, s a rendőrautóból ki sem szállva szólt rám a rendőr, hogy menjek tovább. Épp kezdtem volna elmondani neki, hogy csak cigarettát sodorni álltam meg, de a mondat felénél láttam, hogy gumibotjához nyúl és kiszállni készül a rendőrautóból – s jobbnak láttam továbbállni (egyetlen bűnöm az volt, hogy gitártok lógott a hátamon).

Később sikerült elcsípnem egy valódi utcazenészt, aki biciklivel járt, öt-öt percre megállt zenélni, s közben idegesen nézegetett körbe-körbe, s már kerekezett is tovább, amint gyanús mozgást látott az utca végén. Ahogy megtudtam, „ticket-rendszer” van: a rendőr első alkalommal figyelmeztet és felír; második alkalommal elkobozza a hangszert, harmadik alkalommal pedig lecsuk. Ismétlem, nehogy valaki is félreértsen: ez Amsterdam volt, az egykori virágzó hippi-paradicsom, nagyjából 4 évvel ezelőtt. Azóta nem jártam ott, és nem is kívánkozom vissza.

Importáltuk nyugatról a demokráciát és szabadságot. Ahogy az egykori csillogás romjait is. Kicsit vicces hallanom, hogy most mi exportáljuk Berlinbe Budapest első romkocsmáját, a Szimplát.

Évről-évre, elhűlve látom, hogy most meg Budapestre gyűlik a világ krémje. Egy angol barátommal nemrég beültünk a Szimplába, még a 10 éves születésnap előtt, hogy megünnepeljük a 17 év utáni találkozást. Statisztikának ugyan nem túl megbízható, de 11 óra, s néhány korsó sör után én csak angol beszédet hallottam magam körül, eltekintve az éjfél körül betántorgó részeg tini csapatoktól. Kifordult a világ a sarkaiból.

Talán ott kezdődött az egész, hogy ellehetetlenült Budapest kulturális élete. Pontosabban megmaradtak a felülről vezérelt kulturális centrumok, paloták, ám a party arcok új helyeket kerestek maguknak, távol a bezártságtól. Valamilyen baráti társaság elkezd bulikat szervezni – ismerősök között, interneten, word-of-mouth és hatalmas örömünnep kerekedik belőle, valahol messze, távol a várostól.

Ezzel – azt hiszem – nem is volna baj. Csakhogy egy idő után feltűnővé válik, hogy a fiatalok saját kulturális életüket élik. Ez pedig – változatlanul – két utat nyit meg kis hazánkban. Az első az, hogy baseball ütős fiatalemberek jelennek meg, és valakinek a nevében védelmi pénzt kérnek, avagy egy nevetséges összeget felajánlva meg kívánják vásárolni a helyet. A második lehetőség pedig az, hogy a hatóságok lehetetlenítik el a működésüket.

Különös látni, hogy 2001, a Szimpla kezdete óta hogyan szaporodnak a romkocsmák, s azok a baráti társaságok, amelyek megtalálják az utat hatóság és maffia között. Ma ez a köztes lét Budapest egyik fő attrakciója – legalábbis a világ ifjúsága számára.

Szimpla10 – 10 év 10 napban

„A Szimpla abból a célból üzemel, hogy kiderüljön, lehet-e piaci alapon rétegkultúrát finanszírozni, kilátástalannak tűnő építkezéseket túlélni, kiegyensúlyozottan működő konyhát vinni, kertmoziban saját forgalmazású filmeket vetíteni, animációs filmfesztiválokat szervezni, meg ilyesmik. A válasz egyelőre: IGEN”. Ehhez a sok évvel ezelőtt írt egyetlen mondatunkhoz igyekszünk hűek maradni a mai napig.

Úgy döntöttünk, hogy ezt az elmúlt 10 évet egy 10 napos rendezvénysorozattal ünnepeljük meg. Megpróbálunk ebbe a 10 napba belesűríteni mindent, amitől Szimpla a Szimpla: kultúrát, zenét, filmeket, dizájnt, a bringás életérzést, civil megmozdulásokat, külföldieket, akik nálunk találtak otthonra, és Téged, kedves olvasó és Szimpla vendég. Minden nap egy-egy téma köré szerveződik, amelyhez kapcsolódó kerekasztal-beszélgetéseken vehetsz részt, játszhatsz értékes nyereményekért, vetítéseket nézhetsz meg, kipróbálhatod magad, megismerkedhetsz érdekes emberekkel, vagy csak lazulhatsz egy sör mellet. A programok mellett minden nap hatalmas étel- és italakciókkal is várunk.

És ez még nem minden! Bemutatkozik a Szimpla Klubkártya, a jobb egyetemekről és a fesztiválokról már ismert fizetési forma, amit világszerte több nagyvárosban is használnak, most már nálunk is. Egy terminálon keresztül lehet rá pénzt tölteni (a későbbiekben már mobiltelefonról és internetről is), fizetéskor csak hozzá kell érinteni a kasszában lévő eszközhöz, beírni a vásárlás értékét, és már meg is történt a fizetés.

A kártya szeptember 16-án sikeresen debütált a berlini Szimplában és az éppen megnyílt Badehaus –Szimpla Musiksalonban. Október 5-étől pedig elérhető lesz a Szimpla Kertben, a Szimpla Kávézóban és a most nyíló váci Szimplavében is. Érdemes lesz első fecskeként kiváltani a kártyát, mert a Szimpla10 rendezvénysorozat alatt akár 50% kedvezményt is kaphatnak az újdonsült kártyatulajdonosok.

0. nap, október 5. - Szülinap

10 évesek lettünk. Sok emlékkel, tudással, szeretettel. A hely és a vendégek közös nevezője: „A Szimpla 2001 októbere óta üzemel abból a célból, hogy kiderüljön, lehet-e piaci alapon rétegkultúrát finanszírozni. A válasz egyelőre: igen.”

1. nap, október 6. - Tízen Túliak Társasága

"Régen minden jobb volt", vagy csak mostanra standby állapotban vagy, de a fiatalok nem. A Szimplában működik a VII. kerület ifjúsági irodája, itt találkozik a Budapesti Ifjúsági Fórum. Sok civillel dolgozunk, főként fiatalokkal. Működik-e még a TTT? Megtekintjük.
Feat Cseresznye
Fellép a Matana

2. nap, október 7. - JátszóHáz Magyar kártya-, Rubik kocka-és játék nap

Rubik kocka tanítás, különleges kockák, Backgammon, Sakk, Ulti, Bridzs, Go, csocsó, kő-papír-olló bajnokság. Játssz és nyerj!
Feat Rubik Kocka Rajongói Klub

3. nap, október 8. - Kerékbár - Bringás nap gyerek-programokkal

Kétkeréken könnyebb a Szimplaságot csinálni, sőt mára a bringamozgalom is 10 éves. Lezárjuk az utcát és kint próbálunk ki mindent, ami kerékpár. Végre a gyerek is profitálhat abból, hogy te a barátaiddal találkozol. Nyerjen Ő is érmet.
Feat Bringakonyha

4. nap, október 9. - Hangadó - Jammer nap

Ha van kedved te is szállj be! Akik 10 év alatt felléptek, vagy itt jammeltek a kertben, ide gyülekeznek. A Szimpla Records bemutatja az összeműködést!
Feat Szimpla Records

5. nap, október 10. - Homegary - Expat nap

Ki az, aki nálad is jobban tudja, mitől jó ez a város? Igen, egy expatriot. A Szimpla mindig többnyelvű és számos identitással áldott hely volt, a vendégek között a kultúraközvetítők az expatok. A mai nap az övék, Szt. István intelmei szeint is tőlük színesebb és gazdagabb a haza. Milyen ma expatként Budapesten élni. Befogad? Visszaküld? Megtűr? Válaszok hétfőn!
Feat expats

6. nap, október 11. - Háztáji

FALUHÁZ A NAGYVÁROSBAN: Szimpla Háztáji Közösségi háztáji a budapesti vidéken: honnan vegyük a bátorságot? Festett tanyasi tojás, cimkétlenített nagyüzemi kolbász, őstermelőnek látszó nepperek az egyik oldalon, kiszolgáltatott kistermelők és nemlétező értékesítési lehetőségek a másikon. Honnan juthatunk mégis ehető, hiteles és tápláló élelmiszerekhez? Erre a kérdésre keressük a választ a téma néhány gyakorló szakértőjének segítségével. Nyílt, interaktív kerekasztal október 11-én kedden 7-től 9 óráig a Szimpla Kert emeletén. Az udvaron délután 5-től este 10-ig minimarket és esti piac - a nagymarosi Spájzplacc válogatott árusai kínálják őstermelői portékáikat.
Feat Spájzlacc
Fellép az Inner Spring Trio

7. nap, október 12. - Képmutatás

Super 8, Super 16 és super mai technikával készült filmekkel tisztelgünk az önkéntesek, amatőrök, profik, dokusok és nézőik előtt. Minden, amit még ma is érdemes nézni, minimális mozgóképhulladékkal.
Feat Todoroff

8. nap, október 13. - Külalak - Dizájn és kommunikációs nap

Lepsényi nyert Berlinben, Gyusza a legjobb, Kreát mindenkinek! Nem mindegy, mi az, ami körülvesz. Megmutatjuk, hogy miért. Mindenki aki számít a designban.
Feat Szaffi

9. nap, október 14. - Civil stelázsi - mozgalmak napja+jótékonysági árverés

Magunkra számíthatunk például. Mozgalmak, egyesületek, pártok, amelyek indulásához a Szimpla is hozzájárult. Mit adtak nekünk a rómaiak? Jótékonysági árverés, ezt azt kalapács alá teszünk, a bevétel Erzsébetváros hátrányos helyzetű fiataljaié lesz. ___Feat NGO

10. nap, október 15. - Gála

Mit is kívánjunk, talán még tíz évet, ilyesmi…nem világos, addig is egészségetekre, találkozzatok minél többet egymással és velünk, teenagerek lettünk, az nagy változás, szeressétek Kazinczyt és a belvárosi helyeket!
Feat You!

Badehaus  Szimpla Musiksalon

Berlinben is Dupla a Szimpla

A Szimpla vendéglátó család hatodik tagja nyitja meg kapuit Berlinben, a német fővárosban. A három éve sikeresen üzemelő berlini Szimpla kávézó tapasztalatait is felhasználva szeptember 16-án nyílik a Badehaus Szimpla Musiksalon, mely közösségi tér és klub funkciókat egyaránt el fog látni.

A berlini Szimpla kávézó eddig is fontos szereplője volt a magyar kulturális élet szervezésének, elég csak a Karneval der Kulturen idei díjára gondolni, a Badehaus ennél többet ambicionál, a magyar és a közép-európai kortárs kultúra zászlóshajója szeretne lenni.

A névválasztást az indokolja, hogy az épület egy szerelő-pályaudvar szolgálati fürdőhelyiségeként szolgált egészen annak bezárásáig. A volt pályaudvari területen egy óriási kulturális és szórakoztató negyed épült és épül fel, melynek egyik tagja lehet a Szimpla, miután sikerrel pályázott a tulajdonos befektetőtársaságnál.

A Revalerstrasse sokszínűségét gyarapító Zeneszalont, a külföldön az egyetemeken, Magyarországon jobbára a fesztiválokon megismert NFC kártyás fizetési-, és kedvezményrendszer teszi technikai értelemben különlegessé.

A Badehaus első koncertjét Palya Bea adja, majd 17-én a szabadkai Gyass (Lajkó Félix zenekara), 20-án a Nadara - Transylvanian Gipsy Wedding Band Marosvásárhelyről, 24-én a makedón Foltin ("pseudo-emigranski cabaretska"), 26-án a cseh Dva ("non-exist nations folklore") lesz hallható. Fellépnek berlini zenekarok is (Juri and the Gagarins, Whatever Rita Wants, the goodnight circus) és havi rendszerességgel lesz táncház a Buda Folk Banddel. Heti jam-session és bárzongora est színesíti a zenei programot.

A Badehaus filmprogramját a SzimplaFilm biztositja Budapeströl: a programban a 2010-es lengyel nemzeti oscar jelölés a The Reverse és két moziérett dokumentumfilm, a cseh Czech RAPublic és az észt Disco and Atomic Wars lesz látható.

A rendezvénysorozatot a berlini magyar nagykövet, Czukor József nyitotta meg szeptember 15-én 19h-kor.

Romkocsmák:

Corvin tető
Dürer kert
Ellátó kert
Fogas ház
Gondozó kert
Grandio Bár
Instant
Kertem
KisCsendes
Kőleves kert
Kuplung
Mix Art
Szezon
Szimpla kert
Tündérgyár
Tűzraktér/Vízraktér