Raymond Lee, az amerikai Tengerészeti Akadémia meteorológus professzora elmondta, hogy háromszoros szivárványról szóló beszámolót az elmúlt 250 év során mindössze ötször jegyeztek fel, ám bizonyíték nem volt ezekre a megfigyelésekre.

Az Applied Optics című szakfolyóirat most megjelent különszámában azonban közlik az első olyan fotókat az eddig csupán képzeletszülte égi tüneménynek tartott jelenségről, amely hitelesnek tekinthető.

A fényképek a világhálón is megtalálhatók az Optikai Társaság (OSA) honlapján (http://www.osa.org) számos további különleges légköri fényhatást és színjátékot megörökítő felvétellel együtt, amelyek szintén a természetben előforduló optikai jelenségeket bemutató lapszámban jelentek meg.

Lee volt az, aki egy évvel ezelőtt egy légköri optikával foglalkozó nemzetközi konferencián számításai alapján megjósolta, hogy mikor és miként jelenhet meg láthatóan háromszoros (tercier) szivárvány az égen. Mivel a harmadik szivárványhíd az első kettővel ellentétben a Nap koronája mellett jelenik meg, a kutatók úgy vélték, hogy ez annyira elhalványítja, ami már lehetetlenné teszi megfigyelését.

Egy heidelbergi csillagász és szivárványvadász, Elmar Schmidt azonban - miután meghallgatta az előadást - úgy döntött, hogy a harmadik szivárványhíd nyomába ered.

A munkába lelkes amatőröket is bevont. Azóta Michael Grossmann és Michael Theusner sikeresen fotózott tercier szivárványt, sőt egy negyedleges (kvaterner) szivárvány részeit is.