A művész halálának harmincadik évfordulója nemcsak arra ad alkalmat, hogy az életmű fontos darabjait újra láthassa a nagyközönség. Ez alkalommal Román alkotómódszerének, és inspirációs forrásainak bemutatásával, tematikus rendezésben szeretnénk hangsúlyozni munkáinak társadalomtörténeti vonatkozásait (pl. Népbírósági perek, Tiszaeszlár, Anatómiai lecke, valamint Járvány, Patkányok, Tatárjárás, Nagy légypapír), és azok történelmi dátumoktól elvonatkoztatható érvényességét.

Román György munkáit – akár képzőművészeti, akár irodalmi alkotásairól van szó – "a halaszthatatlan közlendő mindegy-technikája" (Erdély Miklós) jellemzi. Nehéz kategorizálni, sémákba zárni művészetét, melyben gyermekkori betegségének látomásos álmai és a fantáziavilága által meghatározott, naplóiban akkurátusan lejegyzetelt expresszív és víziószerű hangulati elemek keverednek. „Az érzékelésnek, a gondolkodásnak és a felismerésnek olyan intenzitása ez, ami rendkívül szenzibilissé tesz, hangulataimat pedig szélsőségessé fokozza… És persze aggályokat is ültet belém, aggodalmakat, félelmeket, hipochondriát”.

Ifjúkori utazásainak (Berlin, Párizs, Sanghaj) hányattatásai, emlékei, életének traumatikus időszakai később is visszatértek képein. A Magyar Képzőművészeti Egyetem a magánygyűjteményekből válogatott – kevésbé ismert műveket is tartalmazó – anyagból kiindulóan Román szépírói tevékenységének felidézésével mutatja be az életmű komplexitását. A tárlatot Andrási Gábor művészettörténész nyitja meg 2011. október 10-én 18 órakor. Az anyag november 5-ig lesz megtekinthető.