A színház a 2011/2012-es évad legjelentősebb bemutatójának tartja a darabot. Ernst Pichler osztrák alkotó Raoul Wallenberg - Végjáték Lubjankában című kétrészes drámáját már 2010-ben színre akarta vinni a DBU, de végül pénzhiány miatt elhalasztották a bemutatót.

A markáns brechti dramaturgiát, narrációt, rezonátort és szintén értelmező szerepű kórust szerepeltető darab - amelyet a szerző kifejezetten a DBU számára írt - Wallenberg szovjet fogságban töltött időszakáról szól.

A koncepció szerint az 1944-ben Budapesten zsidók ezreit megmentő svéd diplomatát a szovjet titkosszolgálat, a KGB ügynöknek akarta beszervezni, de ellenállása miatt Lubjankában tartották fogva, majd megmérgezték. A cselekmény a színpadon felállított barakkban - Wallenberg cellájában - játszódik, a másik síkon megjelenik Molotov, Sztálin, Hitler és zsidók deportálását irányító Adolf Eichmann is, utóbbival Wallenberg álmában polemizál, miután a náci vezető a darab egyik leghatásosabb, filmszerű jelenetével színre lép.

Pichler ellenfeleivel mindvégig erkölcsi és szellemi fölényben lévő főhőse, akit a salzburgi Andreas Peer alakít, Szókratészként issza ki a méregpoharat, az utolsó jelenet kompozíciója Jacques-Louis David festményét, a Marat halála című képét idézi.

"Wallenbergről nagyon keveset tudnak Ausztriában és Németországban, Schindler listájáról is a Spielberg-filmből értesültünk, és Wallenberg is egy olyan személyiség, akit érdemes ismertté tenni" - mondta a darab pénteki próbája után az MTI-nek Alex Linse rendező, a salzburgi társulat művészeti vezetője, megjegyezve hogy Oroszország máig nem adott magyarázatot a svéd diplomata eltűnésére.

A Végjáték legfontosabb aktualitása, hogy mint a II. világháborúban, ebben a történetben is jellemző a félrenézés, amikor az ember nem segít másokon, és ezt mindig meg is indokolja - mondta a rendező.

A darabot a hétfői szekszárdi előadás után október 18-tól nyolc alkalommal mutatják be Salzburgban, a Theater (Off)ensive egyik játékhelyszínén.