"Nagyon régóta ismertük egymást, sok évvel ezelőtt együtt alapítottuk azt a Magyar Művészeti Akadémiát, amely most végre köztestületi rangra jutott. Már az, hogy ott, az alapításnál összejöttünk, mutatja, az építészetről, az épített világról vallott felfogásunk különbözősége ellenére sohasem tudtuk kikerülni egymást.

Minden vitánk mellett tudtam és máig vallom, hogy ő az elmúlt fél évszázad egyetlen igazi magyar építész mestere volt" - fogalmazott Finta József, a Kossuth-díjjal szintén kitüntetett építész, akadémikus.

Mint hozzátette, Makovecz Imre egy "gyönyörű álomvilágot", egyedi stílust alakított ki, visszanyúlva a Rudolf Steiner-i organikusságtól a Kós Károly- és Thoroczkay-Wigand-féle magyar népi szecesszióig. Ezekből az alapokból egészen egyedi építészetet hozott létre, és ennek az építészetnek óriási tábort is tudott szervezni.

Finta József az elmúlt két-három évtized termését emelte ki Makovecz Imre munkásságából: ekkor született többek között a paksi templom és a százhalombattai templom, a sárospataki művelődési ház vagy legfrissebb épülete, a makói fürdő, amelynek már nem érte meg az átadását. "Ezek mind események voltak a magyar építészetben, attól függetlenül, hogy valaki egyetértett az építésszel vagy sem" - hangsúlyozta a pályatárs.

"Azzal együtt, hogy sokan támadták, a mai magyar kultúra egyik vezéregyénisége volt, aki nem csupán az építészetre sugározta ki hatását, hanem a képzőművészetekre, a belsőépítészetre és szobrászatra is és általában az egész kultúrára. Ő a kultúra egészében gondolkodott, az MMA is ilyen alapon jött létre" - méltatta Finta József Makovecz Imre közéleti tevékenységét.

Finta József emlékeztetett arra, hogy építésztársa külföldre is ki tudta sugározni a maga hitét, és a világban méltatlanul kezelt magyar kultúrát az építészetben az ismertség szintjére emelte. "Függetlenül attól, ki ért vele egyet, és ki nem, az egész magyar kultúra hasznára vált, amit Imre csinált" - fogalmazott.

Makovecz Imre élete

Makovecz Imre 1935. november 20-án Budapesten született, de élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, itt ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, ízeit, mértékeit, rítusait.

Huszonegy éves volt az 1956-os forradalom idején, amely életének meghatározó élményévé vált.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát szerzett, 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott.

Néhány kollégájával az elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezett, a sorozatos "betartások", adminisztratív gátak ellenére fiatal építészek lelkes csoportjával sikerült olcsó helyi anyagokból szinte pénz nélkül újjáépíteniük számos közösségi épületet.

Sárospatakon emberléptékű, a panelnél jóval olcsóbb lakóházakat is kezdtek építeni, az általa tervezett művelődési házat az év tíz legérdekesebb alkotása közé rangsorolta az építészek nemzetközi szövetsége.

Állását mégis el kellett hagynia, a tervezési díjat sem kapta meg, ezután önkéntes száműzetésbe vonult. 1977 és 1981 között a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítésze volt, majd 1981-ben a Makona Tervező Kisszövetkezet (1991-től Makona Kft.) vezetője lett, a céget 2010 elején kényszerült bezárni.

Első figyelemreméltó munkája a paksi templom: a karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetű, ívelt kapubejáratú épület országos hírnevet hozott számára.

Hasonlóan turistalátványosság és stílusának karakteres hordozója a siófoki evangélikus templom, míg a Farkasréti temető ravatalozójának belső tere egy emberi mellkast modellez.

Több mint tíz évig dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem középkori hangulatot keltő piliscsabai épületegyüttesén, jellegzetes stílusjegyeit hordozza újabb munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda.

Talán legismertebb műve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon.

A templomhoz is hasonlítható héttornyos épület bárkaszerűen bordázott fa tetőzetrendszere különleges látványt nyújtott, akárcsak a földszint üvegpadlója alá nyúló, így gyökérzetét is megmutató csupasz tölgyfa.

A csónakforma az Újvilágot 500 éve felfedező Kolumbusz emlékét, a tornyokba zárt harangok a nándorfehérvári diadalt idézték meg. E művéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt a Csillaggal kitüntetést.

Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek.

Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje az égből esett volna le rá.

Szándéka az volt, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba. Emberközpontú, "látó" házainak szemük van (két ablak vagy ajtó), amivel a "belső lényeget" kívánja kifejezni, azt, hogy az épület lény.

1987-től tanára volt a Nemzetközi Építészeti Akadémiának, 1992-ben az akkor megalakult Magyar Művészeti Akadémia elnökévé választották, tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán.

Munkássága elismeréseként 1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki.

2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2003-ban a Prima Primissima díjat. 2008-ban Teleki Pál-érdemérmet kapott, 2009-ben Főépítészi Életműdíjjal tüntették ki.

2010-ben Zala megye, 2011 júniusában Budapest díszpolgárává választották.

2011. szeptember 10-én még átvette a Szent István-díjat az esztergomi Vármúzeum Korona-termében.

Makovecz Imre konzervatív közéleti személyiségként is ismert volt.

A köztársasági elnök részvétnyilvánítása

Schmitt Pál köztársasági elnök osztozik Makovecz Imre családjának gyászában. Az államfő keddi közleményében úgy fogalmaz: Makovecz Imre "tudta, hogy a magyar egy jobb sorsra érdemes, alkotó nép, amelynek nem csak múltja van. Hitte, követelte és építette a jövőt hatalmas lelkével, minden idegszálával, utolsó erejével"

"A "törődött kézfej" megpihen. Valami azonban folytatódik: Makovecz Imre arra a csillagösvényre lépett, ahová templomtornyai viszik fel a magyarok imáját" - áll a köztársasági elnök közleményében
"Makovecz Imre bevégezte földi útját.

Vége a nagy tervezésnek, a ceruza táncának a papíroson, vége a megharcolt feladatoknak, az országépítésnek, az örök aggódásnak, az értünk haragvásnak" - fogalmaz Schmitt Pál.

"Fájdalmunk által is egy közösség, egy nemzet vagyunk" - zárul az államfő keddi közleménye.

A család kedden tudatta az MTI-vel, hogy életének 76. évében elhunyt Makovecz Imre nemzetközi hírű építész, a magyar organikus építészet Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett stílusteremtő alakja.