art&design
2011. 09. 26.
Meghalt Bódy Irén Munkácsy-díjas textilművész
Életének nyolcvanhatodik évében meghalt Bódy Irén Munkácsy-díjas textilművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, aki a népi kékfestőmesterséget iparművészetté emelte - tudatta a család nevében Kecskés Ágnes hétfőn az MTI-vel.
Bódy Irén súlyos betegségben vasárnap hunyt el. Hamvasztás utáni búcsúztatása októberben lesz - mondta a gobelintervező, aki nemcsak rokona, hanem tanítványa is volt a textilművésznek.
Mint kiemelte, bár Bódy Irén születési dátumaként az interneten több helyütt is 1929. november 5. szerepel, a művész valójában 1925-ben született.
Veszprémben nőtt fel a Festő utcában, amelynek a végében volt Husvét Lajos kékfestőműhelye. Ott ismerkedett meg a mesterséggel, amely későbbi pályafutását is meghatározta. A II. világháború után, 1948 és 1952 között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola nyomott anyag tervező szakát, majd a kispesti textilgyárban dolgozott 6 éven át, később autonóm művésszé vált. A népművészeti és háziipari szövetkezetnek a maga tervezte kékfestő anyagból abroszt, naptárat, ruhát, kötényt és más használati textíliát tervezett.
Életművét a 90-es évek elején a pápai Kékfestő Múzeumnak ajándékozta. A régi műhelyből kialakított kiállítóhelyen, az egykori szárítópadláson 1991 óta látható 40 éves alkotói pályáját bemutató állandó kiállítása - tette hozzá Kecskés Ágnes.
Bódy Irén első önálló tárlata 1967-ben volt Budapesten, a Csók István Galériában. Azóta számos hazai és külföldi kiállításon mutatkozott be, köztük Kanadában az 1974-es Iparművészeti Világkiállításon.
Munkásságáért 1970-ben Munkácsy-, 1976-ban SZOT-díjjal tüntették ki, 1988-ban érdemes művész lett. 1984-ben és 1992-ben a svájci Rózsa Anna Alapítvány díját nyerte el. 1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.
Kecskés Ágnes elárulta, hogy Bódy Irén utolsó látogatója Herczeg Ibolya művészettörténész volt, aki kötetet tervez a textilművész munkásságáról.
Mint azt Herczeg Ibolya elmondta az MTI-nek, ő rendezte Bódy Irén összes kiállítását, és nemrég adott be pályázatot a Nemzeti Kulturális Alaphoz, hogy könyvet állítson össze a textilművész munkásságáról. "Irén 40 éves életpályája technikai és művészeti bravúr.
Nyomástechnikája, az anyag festése és a nyomódúcok szerkesztésével előállított textiljei a népművészetből iparművészetté tették a kékfestés mesterségét" - hangsúlyozta a művészettörténész.
Híresek pávás kárpitjai, nyárfás függönyei, amelyekre ecsettel vitte föl a levél imitációját. 3x3 méteres anyagra a dúcokat úgy nyomta, hogy azok tökéletesen kapcsolódjanak egymáshoz.
Herczeg Ibolya felidézte, hogy a textilművész otthon, az asztalán nyomta ezeket a textileket. Gyűjtötte a régi dúcokat, s a többi, rézszöges dúccal együtt képet épített.
Bódy Irén jó életérzéssel élt és dolgozott, amíg erejével bírta - emlékezett a művészre Herczeg Ibolya.
Mint kiemelte, bár Bódy Irén születési dátumaként az interneten több helyütt is 1929. november 5. szerepel, a művész valójában 1925-ben született.
Veszprémben nőtt fel a Festő utcában, amelynek a végében volt Husvét Lajos kékfestőműhelye. Ott ismerkedett meg a mesterséggel, amely későbbi pályafutását is meghatározta. A II. világháború után, 1948 és 1952 között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola nyomott anyag tervező szakát, majd a kispesti textilgyárban dolgozott 6 éven át, később autonóm művésszé vált. A népművészeti és háziipari szövetkezetnek a maga tervezte kékfestő anyagból abroszt, naptárat, ruhát, kötényt és más használati textíliát tervezett.
Életművét a 90-es évek elején a pápai Kékfestő Múzeumnak ajándékozta. A régi műhelyből kialakított kiállítóhelyen, az egykori szárítópadláson 1991 óta látható 40 éves alkotói pályáját bemutató állandó kiállítása - tette hozzá Kecskés Ágnes.
Bódy Irén első önálló tárlata 1967-ben volt Budapesten, a Csók István Galériában. Azóta számos hazai és külföldi kiállításon mutatkozott be, köztük Kanadában az 1974-es Iparművészeti Világkiállításon.
Munkásságáért 1970-ben Munkácsy-, 1976-ban SZOT-díjjal tüntették ki, 1988-ban érdemes művész lett. 1984-ben és 1992-ben a svájci Rózsa Anna Alapítvány díját nyerte el. 1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.
Kecskés Ágnes elárulta, hogy Bódy Irén utolsó látogatója Herczeg Ibolya művészettörténész volt, aki kötetet tervez a textilművész munkásságáról.
Mint azt Herczeg Ibolya elmondta az MTI-nek, ő rendezte Bódy Irén összes kiállítását, és nemrég adott be pályázatot a Nemzeti Kulturális Alaphoz, hogy könyvet állítson össze a textilművész munkásságáról. "Irén 40 éves életpályája technikai és művészeti bravúr.
Nyomástechnikája, az anyag festése és a nyomódúcok szerkesztésével előállított textiljei a népművészetből iparművészetté tették a kékfestés mesterségét" - hangsúlyozta a művészettörténész.
Híresek pávás kárpitjai, nyárfás függönyei, amelyekre ecsettel vitte föl a levél imitációját. 3x3 méteres anyagra a dúcokat úgy nyomta, hogy azok tökéletesen kapcsolódjanak egymáshoz.
Herczeg Ibolya felidézte, hogy a textilművész otthon, az asztalán nyomta ezeket a textileket. Gyűjtötte a régi dúcokat, s a többi, rézszöges dúccal együtt képet épített.
Bódy Irén jó életérzéssel élt és dolgozott, amíg erejével bírta - emlékezett a művészre Herczeg Ibolya.
További írások a rovatból
Vetlényi Zsolt FOLYÓÍRÁS című kiállításának kritikai szemléje
Más művészeti ágakról
Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon