A lap ezt azt követően tudatta, hogy az író az Amerikai Népszavában hétfőn közzétett írását több magyarországi sajtóorgánum is kritikával illette, a Jobbik pedig úgy reagált, hogy visszavonatná Kertész Ákos korábban kapott állami kitüntetéseit, illetve budapesti díszpolgári címét.

Az újság szerkesztősége által az MTI-hez eljuttatott közleményben úgy fogalmazott: "az Amerikai Népszava visszautasítja a szélsőjobboldali támadásokat, kiáll Kertész Ákos szólásszabadsága és írói szabadsága mellett. Visszautasítja, hogy politikusok fenyegessék az írókat, ítéljenek meg irodalmi leveleket, és elvitassák bárki jogát a véleményalkotásra."

Az Amerikai Népszavában hétfőn megjelent nyílt levélben Kertész Ákos úgy fogalmaz: "a magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: "ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ."

De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni.

Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!"

Az Amerikai Népszava szerint - mint közleményükben olvasható - a "genetikai" kifejezést nem faji, hanem nemzeti sajátságként értelmezi Kertész Ákos.

Mint kifejtik, ők ezt egy "irodalmi fordulatnak" tekintik, s ezért az írói szabadság körébe tartozónak tartják. Mint hozzáteszik: a szó jelentését ebben a szövegkörnyezetben ők úgy határozzák meg, hogy "alapvetően".

A kifejezést félremagyarázhatósága miatt viszont nem tartják szerencsésnek, bár az írói szabadság részének tekintik. Ezzel együtt elutasítják a szöveg "szándékosan uszító, antiszemita és szélsőjobboldali tartalmú" interpretációját, s arra is utalnak, hogy szerintük "ez az írás - szemben Csurka István egykori MDF-alelnök elhíresült dolgozatával - valóban Kertész Ákos írói munkásságának része".

A közlemény szerint az Amerikai Népszava "minden más tekintetben teljes mértékben egyetért Kertész Ákos értékelésével, amely egyébként egybecseng a magyar irodalom, a magyar kultúra élő és halott nagyjainak, progresszív képviselőinek mindenkori ítéletével, Ady Endrétől József Attilán át Petőfi Sándorig".

"A mi értelmezésünk szerint Kertész Ákos szavaiból a mély hazaszeret, a magyarság volt és bekövetkező sorstragédiáiért érzett fájdalom és felelősség fejeződik ki.

A cikkre adott negatív reakciók többsége gyűlölködő, antiszemita, rasszista és suttyó. Pontosan fejezi ki és igazolja mindannak igazságát, amit Kertész Ákos leírt" - fogalmaztak.

Az MTI megkeresésére a nap folyamán Kertész Ákos is megszólalt az írása nyomán megfogalmazott jobbikos kezdeményezésre reagálva.

Mint mondta, nem számított arra, hogy az Amerikai Népszavában közölt hétfői nyílt levele olyan reakciót vált ki, mint amilyet a Jobbik produkált.

Az író ezt azzal magyarázta: amit írt, azt az Amerikai Népszavának írta, s véleménye szerint azt itthon nem kérhetik rajta számon.

A Jobbik azon kezdeményezésére reagálva, hogy a párt megvizsgálja annak lehetőségét, hogyan lehet visszavonatni Kertész Ákos korábban kapott állami kitüntetéseit, illetve budapesti díszpolgári címét, az író úgy fogalmazott: ha a Jobbik úgy gondolja, hogy ezt meg lehet tenni, s erre jogalapot tudnak találni, akkor erre ő nem tud mit mondani.

A pénteki Magyar Nemzet "Magyargyalázás egy Kossuth-díjastól" címmel közölt - szintén az Amerikai Népszavában közölt hétfői Kertész-írást bemutató - cikkének felsorolása szerint Kertész Ákost a többek között Kossuth-díjjal (2008), Magyar Köztársasági Érdemrenddel (2004), Budapest díszpolgára címmel (2002) és József Attila-díjjal (1972, 1984) tüntették ki.