Bár az utóbbi szám elmarad a tavalyi terméstől - 2010-ben 85 olyan regénnyel találkozhattak a francia olvasók, amelynek szerzője először jelentkezett művével -, ez nem jelenti azt, hogy az új nevek kedvelőinek kevesebb lesz az olvasnivalója: az irodalmi pálya friss elhivatottjai ugyanis jobbára rögtön a nagyregény műfaját választották, nem egy könyv terjedelme az ötszáz oldalt is meghaladja.

Az utóbbiak közé tartozik Alexis Jenni is, aki a jelek szerint a kritika kedvencévé vált A háború francia művészete (L'Art francais de la guerre) című alkotásával: 633 nagy formátumú oldalon adta ki a Gallimard. A Seuil kiadó jelentette meg Dalibor Frioux regényét, amelynek címe Brut és terjedelme csaknem félezer oldal.

A Fayard sem takarékoskodott az új szerzőinek biztosított terjedelemmel: Sébastien Marnier első regénye, a Mimi 458 oldalon jelent meg kiadásában, Isabelle Coudrier Menj és mondd a kutyáknak (Va et dis-le aux chiens) című belépője az irodalom világába pedig egyenesen 814 oldalas. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy megismételhetik a 900 oldalas Jóakaratúak (Les Bienveillantes) sikerét, a francia-amerikai Jonathan Littell második világháborús regénye 2006-ban óriási példányszámot ért el, majd elnyerte a Goncourt-díjat is.

A Grasset kiadó nem az elsőkönyves írójának biztosított oldalszámmal, hanem a szerző ifjú korával tűnik ki: Marien Defalvard 19 éves, és Amióta csak léteztünk (Du temps qu'on existait) című regénye alig 370 oldalas, de máris nagy visszhangot váltott ki.

A Le Figaro közreadta saját válogatását az őszi irodalmi díjakra esélyes "megkerülhetetlen" új regényekről is. A Goncourt- vagy a Renaudot-díj várományosai közül első helyen emeli ki Emmanuel Carrere Limonov című életrajzi regényét. A francia akadémia örökös titkárává választott Hélene Carrere d,Encausse kremlinológusnő fia az 1945-ben született Eduard Limonov excentrikus kortárs ukrán írót, számos nagy port felvert mű szerzőjét, Putyin orosz vezető heves bírálóját mutatja be mozgalmas életrajzi regényében. A szerző egyszerre vázolja fel a II. világháború utáni egykori szovjet társadalom arcait, de hősét követve ellátogat a volt Jugoszlávia utódállamai közötti balkáni háborúk színterére, New Yorkba és (haza) Párizsba is - saját önéletrajzát is felvázolva Limonové mellé. A POL kiadó szeptember 8-án hozza forgalomba az új Carrere-könyvet.

Ugyancsak a párizsi irodalmi szalonok témája már Jean d'Ormesson akadémikus "A beszélgetés" (La Conversation) című új, az előbb említettektől eltérően igen tömör alkotása, amely egy képzelt társalgást jelenít meg párbeszédes formában. A Héloise d'Ormesson kiadásában megjelent könyv, mint a Le Figaro írja, "egy olyan emberről szól, aki istenné akart válni", ami azért is figyelemre méltó, mert előző művében a francia szellemi élet kiválósága az Isten létezéséről töprengett. A képzelt beszélgetés 1803-1804 telén zajlik Bonaparte Napoleon, az akkori első konzul és Cambaceres, a második konzul, a forradalomból éppen kiemelkedő ország akkori két vezetője között. Bonaparte nem éri be a hatalommal, birodalomalapító császárként akar bevonulni a történelembe és ördögi ügyességgel rábírja társát, aki megszavazta a király lefejezését, hogy támogassa tervét. D'Ormesson a könyv előszavában elárulja, hogy Bonaparte minden általa leírt szava valóban elhangzott, különböző alkalmakból és körülmények között.

David Foenkinos: La Délicatesse című finom és humoros szerelmi regénye két éve az eladási listák élére került, de végül semmilyen díjat nem söpört be. Idén Az emlékek (Les Souvenirs) című családregényét a Gallimard jelentette meg, ezt a történetet is a humor, a könnyedség, a fantázia és némi abszurditás jellemzi. Morgan Sportes Mindent, azonnal című műve egy fiatalokból álló külvárosi banda által végrehajtott gyilkosság bírósági tárgyalásának jegyzőkönyvét változtatja vérfagyasztó regénnyé és társadalmi portrévá, csak a neveket másítja meg a Fayard-nál megjelent könyvben. A Le Figaro szerint a mű az őszi szezon egyik eseményének ígérkezik. Delphine de Vigan Rien ne s'oppose á la nuit (Semmi sem áll szemben az éjszakával) című műve ismét csak családregény, nagyszüleinek nemzedékéről.

A francia lap még vagy másfél tucat szerzőt tart esélyesnek valamelyik díjra, köztük olyan ismert neveket említ meg, mint Amelie Nothomb, Eliette Abécassis, Charles Dantzig, Jean Rolin vagy Patrick Grainville.