A produkciót - amelyet augusztus 25-28-ig, csütörtöktől vasárnapig játszanak Zsámbékon - eleve szabadtérre álmodták meg az alkotók. Mohácsi János rendező és a hallgatók kíváncsiak voltak arra, hogy a külső helyszínek miként hatnak majd a jelenetek belső életére; tudni akarták, hogy a három valószínű helyszín (az illyriai tengerpart, Orsino, illetve Olivia udvara) között hogyan valósítható meg a nézők - és figyelmük - vándoroltatása.

Az alkotókat az a kérdés foglalkoztatta, hogy mit jelent tudatosan és kezdettől fogva külső térre fogalmazni egy előadást, nem pedig egy négy fal között született produkciót egyszerűen kivinni a szabadba, nem számolva a következményekkel - olvasható az előadás ismertetőjében.

A tavaly nyáron tartott egyetlen "happeningszerű", körülbelül négyórás összpróba, amelyet jelzésszerű kellékekkel és jelmezekben adtak elő, választ adott kérdéseikre, miközben újabbakat is felvetett. Szabad téren például a színpadon hatalmasnak számító távolságok nevetségesen kicsivé válnak. A nagyobb távolság nemcsak a választott hangerőbe szól bele, hanem a jelenetek és párbeszédek ritmusába és tempójába is.

Az előre nem kiszámítható természetes és mesterséges zajok - a szélfúvás, a kutyaugatás vagy a fűnyíró zaja - mind megkerülhetetlennek bizonyultak a színpadi fogalmazásban: a színészhallgatóknak minden, véletlenszerűen "közreműködő" külső elemet és váratlan eseményt bele kellett szőni az adott jelenetbe. Az ettől keletkező, kőszínháztól teljesen idegen, lassú, aritmikus párbeszédtechnika többek véleménye szerint a klasszikus színházi időkezelés megszűnését eredményezte.

Hasonló hatása volt az elektromos fények mellőzésének; a délután kezdődő előadáson estébe fordulva csak tűzzel és fáklyafénnyel világítottak, ezzel a nagy terekből és a végtelen természetből kicsi, intim tereket varázsoltak. "S legvégül még a hold is a segítségünkre volt" - írják.

Zsámbékon - a fentieken kívül - kiemelt cél az előadás egységes jelmezvilágának megalkotása, amelyre a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem másod- és harmadéves hallgatói vállalkoztak Szűcs Edit és Remete Kriszta jelmeztervező vezetésével.

Cél volt az előadás egységes zenei világának létrehozása is, amelyen a kivételesen muzikális színészosztály tavalyi improvizációi alapján Kovács Márton dolgozik az osztály egyik tagja, Formán Bálint közreműködésével.

A produkcióban a kaposvári ötödéves színészosztály - Béli Ádám, Boros Anna, Decsi Edit, Formán Bálint, Kárpáti Pál, Keresztény Tamás, Kiskamoni-Szalay Lilla, Lábodi Ádám, Lovas Rozi, Porogi Ádám, Váncsa Gábor, Vitányi Juhász István -, továbbá Mohácsi Norbert negyedéves színészhallgató szerepel.