Az előadás - a teljes trilógia részeként - 2011. októberében a Trafó - Kortárs Művészetek Házában lesz látható a következő műsor szerint:

> 2011. október 23. KRÍZIS (jp.co.de, Hálátlan dögök, A papnő) - BEMUTATÓ

> 2011. október 25. Krízis I: jp.co.de

> 2011. október 26. Krízis II: Hálátlan dögök

> 2011. október 27. Krízis III: A papnő

> 2011. október 28. Krízis I-III.

Az operaprodukcióról és a teljes Krízis trilógiáról további információk: www.kretakor.eu


KRÉTAKÖR
KRÍZIS - 2. rész: Hálátlan dögök
KRITIKAVÁLOGATÁS

Münchner Merkur, 2011.07.21
Pszichiáterből gyerekgyilkos

Schein Gábor librettista tiszta, feszes nyelvre épít, ami nem engedi a ködösítést. Dargay Marcell a rendező Gulyás Márton tanúvallomásokra és hírekre emlékeztető történetét egy sprőd, de egyben nagyon mélyre ható zenei testtel egészíti ki. Vonósnégyes, klarinét, szaxofon. A zongoránál maga a zeneszerző is megtalálta a maga feszes, időnként szinte zajba átívelő, elektronikusba hajló nyelvét, időnként Dragay tanárát, Kurtágot juttatva az eszembe (…) Ismét rá kellett jönnöm, hogy opulencia nélkül is elérhető az intenzitás, és hogy a tánczene a barokkal dramaturgiailag igen jól összeegyeztethető. Az énekesek is markáns profilt mutatnak: Megyesi Zoltán Ádámja a hátborzongató ambivalenciájával operál, melyet a világos tenorja tesz még hangsúlyosabbá. Kovács István markáns baritonja kelti életre a pszichiátert, kezdetben megközelíthetetlen meggondoltsággal, melyet később a sarokba szorítottság kínja vált fel. A gyerekek szerepeltetésén nem érezni az érzelmi nyomást. A négy lány és az egy szem fiú szinte stilizált előadása erősen magával ragadó, mivel szinte természetes éneknek hat. Fehér László, és Kovács Annamária, -akik a doktor fiát, Balázst, és a feleségét játsszák - jól ellenpontozzák a történteket.
Gabriele Luster
* * *

Klassik. info, 2011.07.19
Hátborzongatóan ambivalens

Az előadás autentikusan, szinte már dokumentarista módon hat ránk, Dargay Marcell, aki egy éve vette át a Krétakör zenei vezetését, precízen kiszámolva váltogatja a beszédet az énekkel, megtalálja a helyét a szólóéneknek, a gyerekdalnak és a vonósoknak, melyek a kamarazenei alapban folyamatosan csúsznak át egymásba, illetve váltják egymást.

(..) Gulyás Márton a rendező, aki Schilling Árpáddal, a Krétakör művészeti vezetőjével és Schein Gábor költővel együtt jegyzi a darabot. Az alkotók egy percre sem merülnek el a művészieskedésben, így maradnak belül a Brecht nevével fémjelzett Krétakörön.- Tisztelet nekik érte.
Klaus Kalchschmid
* * *

dradio.de, 2011.07.19. 23.07h.

Gyermekbántalmazás, mint téma az operaszínpadon? Ennek szinte sosincs jó vége, általában voyeurizmus, a rendező saját ego-showja áll a középpontban. A magyar Krétakör produkciója Schilling Árpád művészeti vezetésével azonban egészen másra sikeredett.

(...) A sorsok nyugodtan, izgalom nélkül bontakoznak ki, Dargay zenéje inkább filmzene-szerű, amit jazz betétek szakít meg. A darab vége felé a zene is kísérleti jellegűvé válik, belép az élő elektronika, és egy preparált zongora is.

Egy nagyhatású este, ami teljesen ellentétben áll a Bajor Állami Operaház különben nagyon is élénken zajló életével.
Jörn Florian Fuchs
* * *

munichandco.blogspot.com, 2011. 07. 21
Amikor az opera műfaja meginog: a Krétakör csapata reflexióra kényszeríti a közönséget

Az előadással ismeretlen, még fel nem fedezett területekre tévedünk, és mélyen elbizonytalanodva hagyjuk el a termet. Nagyon messze vagyunk a repertoár-opera jól referenciált világától, amikor is többé-kevésbé pontos és kompetens véleményt formálunk az énekesekről, a kórusról, a karmesterről, a zenekarról, vagy éppen a rendezés relatíve vett sikeréről.

A Hálátlan dögökkel való találkozás az egyszerű vélemény- vagy ítéletmondás helyett kérdéseket vet fel bennünk. Elsőként is magára a műfajra vonatkozóan. Opera ez? Egy happening? Vagy egy színpadi éneket, hangokat és zenét használó politikai akció (a fogalom elsődleges jelentésében, amely az egyén társadalomban betöltött szerepére koncentrál)? Az előadás után alig marad bizonyosság bennünk, olyan, mintha darabjainkra szedtek volna szét minket.

(...) A közönséget arcul csapja a Krétakör által létrehozott lelkiismeretébresztő színház. A Krétakör számára az előadóművészet társadalmi felelősségvállalás is egyben: a színháznak és az operának célja, hogy valós és jelen társadalmi kérdésekre reflektáljon. Az előadások korunk valóságáról beszélnek és gondolkodásra késztetnek a problémához való hozzáállásunkról. Provokáció és pozitív elbizonytalanítás. A Krétakör beírta nevét a politikai színház és az aktuálszínház (Zeittheater) irányzatába.
* * *

7óra7, 2011. 07. 22
Valódi, iszonyú krimi

Itt valami nagyon nem stimmel, de nem igazán lehet tudni, hogy mivel. Sőt, olybá tűnik, hogy Dr. Gát Gyula és környezete életében alapállapot a probléma léte. Most éppen halott gyerekek kelnek életre a szeme előtt, párhuzamosan azzal, hogy egy meghatározhatatlan létezésű illető etikai kioktatásban részesíti, mindeközben pedig családi élete romokban hever: a felesége idegbajos, a fiával pedig meglehetősen elhidegültek egymástól. Érdekesen kaotikus, bár szokatlannak nem mondható helyzet, az már ritkább, hogy mindez egy kortárs operán keresztül dolgoztatik fel.

(...) A Krétakör Krízis-trilógiájának második részét, a Hálátlan dögöket leginkább egy kortársopera-játékba oltott szocio-pszicho-krimiként jellemezhetnénk. Minden eklektikuma ellenére, ha nem is formailag, de érzésben és hatásban nagyon is kötődik a Prágai Quadriennálén látott első etaphoz. Igaz: ott egy sokkal szabadabb és lazább – nem is feltétlenül színházi – közeg fogadott bennünket, itt viszont a forma nagyon is kötött – hiszen a zenéhez és az énekhez szükséges kotta kérlelhetetlenül meghatározza az eseményeket –, de ennek ellenére ugyanúgy nem tudjuk, hogy kinek a fejében járunk, hogy ki játszik kivel – és ebben a szellemi labirintusban rengeteg kérdés vetődik föl.

(...) Egyáltalán kik azok a hálátlan dögök? A problémákat megtestesítő gyerekek? Vagy a család, amely csak gondot okoz Gát Gyulának? És ki a gyilkos? Lehet, hogy maga Dr. Gát Gyula ölt – azzal, hogy nem csinált semmit?

Úgy tűnik, a társadalmi közöny, amelynek Gát eleven médiuma, öl. Ennek pedig – mivel észre sem vesszük – nincsenek következményei, csak annak, ha fizikailag történik gyilkosság. De nem csak úgy lehet megsemmisíteni embereket. Sőt – többségében nem ez történik. Ám mivel ez a többség, csendben elfogadjuk. No, ezt végignézni és végigélni – ez a valódi, iszonyú krimi.
Nyulassy Attila / München

Fotós: Tóth Ridovics Máté