Kuba és Mali a hatvanas évek nagy részében még szövetséges, baráti ország volt a szocialista táboron belül, aztán az 1968-as mali katonai puccs után a dolgok megváltoztak. A kilencvenes évek közepén a mali állampolgároknak vízum kellett a Kubába utazáshoz.

A kubai és afrikai zenék megjelentetésére specializálódott World Circuit világzenei kiadó producere, a brit Nick Gold invitálására Ry Cooder amerikai gitáros 1996-ban Kubába utazott, hogy közös felvételeket készítsen két nyugat-afrikai, mali zenésszel és kubai előadókkal.

A két mali zenész, a ngonin, egy bendzsóhoz hasonló afrikai húros hangszeren játszó Bassekou Kouyaté és a gitáros Djelimady Tounkara volt.

"Fidel Castro kubai elnök bezáratta bamakói nagykövetségét és országa nyugat-afrikai képviseletét Burkina Fasóba helyezte át. A mi útleveleinket is Burkinába kellett átküldeni, de a vízumot nem kaptuk meg, csak egy hónappal később, ez pedig tönkrevágta a tervezett stúdiófelvételeket" - idézte fel Djelimady Tounkara az MTI-nek a csaknem másfél évtizeddel ezelőtt történteket.

A Havannában tartózkodó Cooderék emiatt döntöttek úgy, hogy csak kubai zenészekkel dolgoznak, így született meg az AfroCubism helyett a ma már legendás Buena Vista Social Club című lemez, majd a film Wim Wenders rendezésében.

Tounkara azt mondta, egy pillanatra sem mondott le arról, hogy ez a projekt egyszer megvalósuljon, mert nagyon szereti a kubai zenét és szerencsére a kitartás a producerben, Nick Goldban is megvolt.

Tavaly a havannai Egrem stúdióban (ahol az ötvenes években Frank Sinatra és Nat King Cole is dolgozott) végre rögzíthették az AfrCubism-lemezt, olyan kiváló zenészek közreműködésével, mint Tounkara, Kouyaté, a korán, vagyis nyugat-afrikai hárfán játszó Toumani Diabaté, az énekes Kasse Mady Diabaté, kubai részről pedig a Buena Vista-lemezen is játszott gitáros, Eliades Ochoa volt jelen zenekarával, a Cuarteto Patriával.

"Egyenrangúan kezeltük a két ország zenéjét. A kubai zene persze afrikai eredetű, annak idején a rabszolgaság idején került át Közép-Amerikába, amikor Nigériából és Maliból a rabszolgákat behurcoltak. A gyökerek, a stílus gyakorlatilag ugyanaz, ami viszont alapvetően más, az az improvizációs készség, képesség. Nyugat-Afrikában ma is vannak griot-k, vagyis hangszerrel kísért történetmesélők, akiknek minden megmozdulásuk az improvizációra épül" - magyarázta Djelimady Tounkara.

Mint hangsúlyozta, a nyugat-afrikai zene a beszédre, a táncra és a dalra egyformán épít.

A 64 éves mali zenész griot-k között nőtt fel a mali fővárostól, Bamakótól nyugatra fekvő városban, Kitában. Tounkara kezdetben maga is ngonin játszott meg djembén, ami egy bőrből készült ütőhangszer; gitáros a hatvanas évek közepén lett, amikor egy államilag fenntartott nagyzenekarba, az Orchestre Misirába, majd az Orchestre Nationalba került.

Később szólópályára lépett és megpróbálta a népi hagyományokat a tánczenébe átültetni. Trió formációban (Bajourou) együtt játszott egy másik kiváló ngoni játékossal, Bouba Sackóval és Lafia Diabaté énekessel, de dolgozott együtt rapperrel is. 2001-ben elnyerte a BBC Radio 3 zenei díját az Afrika kategóriában Sigui című albumáért.
Az AfroCubism mostani európai turnéja során a következő két hétben fellép Elzászban a La Petite Pierre-i dzsesszfesztiválon, három koncertet ad Svédországban (Malmö, Göteborg, Stockholm) és játszik Koppenhágában, a norvégiai Bergenben és Helsinkiben is.

A projekt első afrikai fellépése márciusban lett volna Bamakóban, de a sors úgy akarta, hogy ez a koncert is elmaradjon, a kubaiak most sem tudtak Maliba utazni.

"Idén biztosan lesz koncertünk Maliban, Timbuktuban fogunk fellépni. Úgy tudom, most már biztos, hogy még 2011-ben Havannában is játszani fogunk" - mondta végül a legendás afrikai zenész az MTI-nek.