A The Independent című londoni napilap vasárnapi kiadása ennek a tévétörténeti mérföldkőnek állít emléket, és közli a 78 éves forgatókönyv egyik oldalának fotókópiáját, amelyet frissen adományozott a Brit Filmintézet számára Derek Brady, a BBC producere. Az eredeti sajnos elveszett, de Brady 1967-ben készített róla fénymásolatot.

A szicíliai szerző darabjának tévéváltozatát élőben sugározták egy londoni stúdióból, nézőinek száma pedig aligha haladhatta meg az ezret. Élvezhetőségét nyilvánvalóan befolyásolta a képminőség - a hőskorszakban képfelbontás mindössze harminc soros volt. A feldolgozás a BBC akkori igazgatója, Val Gielgud, a legendás színész, John Gielgud fivére készítette. John szintén szereplője lett volna az televíziós drámának, de sajnos a közvetítés napjára megbetegedett.

A színdarab feldolgozásának ötlete magától John Logie Bairdtól, a televíziózás egyik úttörőjétől származott. A skót Baird nevéhez fűződik az első kereskedelmi forgalomba kerülő, mozgóképek továbbítására és vételére alkalmas rendszer kifejlesztése.

Az első színházi adaptációról nem számoltak be a lapok kritikusai: akkoriban a kísérleti tévéadás inkább a tudósok, mint a műbírálók képzeletét ragadta meg.

A BBC-nél egy 1931-ben készült belső jelentés szerint a Pirandello-kísérlet "túlságosan friss még ahhoz, hogy minden következtetéseket vonjunk le róla". 78 évvel később a tanulság azonban nyilvánvaló: Az ember, aki virágot hordott a szájában a világ minden tévéjátékának őse volt.