"A legtöbb esetben világgá futnék, nehogy egy szobában essek kelepcébe azokkal a kétségbeesett karakterekkel, akik most a Sydney Theater Company Ványa bácsi-produkcióját lakják be itt a Kennedy Centerben. Mégis úgy gondolom, hogy az a három óra, amelyet azzal töltöttem szombat este, hogy azt nézzem, ahogyan az unalmukról panaszkodnak, színházlátogatói életem legboldogabbjai közé tartoznak" - írta a The New York Timesban Ben Brantley.

Ez a Ványa bácsi, amelyet Ascher vitt színre, és amelyben Cate Blanchett "zseniálisan" és "vakmerően" alakítja a "trófeafeleséget", "jobban beférkőzik az ember bőre alá, mint bármelyik, amelyet láttam" - vélekedett Brantley Csehovi naplopóparádé, hasra esésekkel című írásában.

"Mert itt annak az örökké lüktető portréját alkották meg, hogy mennyire lehetetlen és elengedhetetlen összezárva élni az emberi lényeknek nevezett őrjítő teremtményekkel, különösen azokkal (a menny óvjon meg ettől), akiket a családjának tekint az ember" - írta a kritikus, aki szerint Aschernek és az ausztrál társulatnak "egyfajta plátói, ideális bohózatot" sikerült megvalósítania.

"Ascher Tamás ihletett koncepciójában még a bogarak is, amelyeket a lakók arca körül zúgni hallunk, úgy vannak kiszámítva, hogy emeljék a zaklatottság mutatóját, azt az érzést, hogy a ház népét apró és monumentális erők kergetik az őrületbe" - írta a The Washington Postban A Ványa bácsi magnetikus új víziója című írásában Peter Marks.

"Csehovnak az a tehetsége, ahogy megvilágítja figuráinak szívbe markoló, komikus küzdelmeit, Ascher gondozásában felnagyítást nyer. A jeleneteket spontaneitás feszíti, aminek eredményeként az ember gyakran nevetésen kapja magát, mert színházi szempontból találékonynak és igaznak érzi őket" - írta Marks, aki szerint a magyar rendező "transzformatív produkciójában bemutatja, hogy a drámaíró tolla dinamitot rejthet".