Az egykor a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában megjelent mű a magyar hajózás történetét és a dunai hajózás emlékeit tárgyalja, valamint forrásokat, okleveleket közöl a bécsi hadilevéltárból, tartalmazza a dunai hajóhadak vezéreinek, kapitányainak, fővajdáinak és parancsnokainak időrendi lajstromát a XIV. századtól.

A Magyarország történetét és az események összefüggéseit különleges szempontból megvilágító összegzésben a királyi hajósnépről, a naszádosokról és sajkásokról, illetve a magyar admiralitásról is olvashatnak az érdeklődők. Megismerhetik az 1456-os nándorfehérvári vízi ütközet és más csaták történetét, megtudhatják, hogy a török kézen levő Hatvan városát hajók bevetésével szabadították fel a keresztény csapatok, valamint hogy a délről érkező támadók miért a Duna völgyében közeledtek Magyarországhoz.

A ma már szinte elérhetetlen ritkaságnak számító eredeti kötet reprint kiadását a szerző képével és munkásságát bemutató bibliográfiával, valamint az életútját méltató akadémiai emlékbeszéddel egészítette ki a kiadó.

"Magyarország honvédelmi tényezői közt, a legrégebbi időktől úgyszólván napjainkig, egy nevezetes hadi tényezőt látunk szerepelni, mely azonban irodalmunkban sem hadtörténeti szempontból, sem culturális tekintetből nem volt még figyelemre méltatva. Értem a hazánk nagyobb folyóin, nevezetesen a Dunán szerepelt hajóhadakat, főkép pedig a magyar hajós népek, király-naszádosok és a későbbi sajkások intézményét. (...) Ez volt hadseregeinknek ékessége, dísze, és olykor legfélelmetesebb osztálya" - írta 1885. május 5-ként kelt előszavában Szentkláray Jenő.